A serdülőkor félelmei

A változások kora

A serdülőkor változásai komoly próbatétel elé állítják gyermekeinket, akik a kisgyermekkorból kilépve testi és lelki értelemben is nagymértékű átalakuláson mennek át. Kamaszodó gyermekünk szülőjeként nincs könnyű dolgunk, hiszen úgy kell mellette állnunk és támogatnunk őt, hogy már nem feltétlenül osztja meg minden titkát velünk, és az sem biztos, hogy elsőként hozzánk fordul a problémájával. Nem könnyű ebben az életszakaszban elnyerni a bizalmát, mégis törekednünk kell rá, mert miközben úgy tesz, mintha nem igényelné a társaságunkat, nagyon is szüksége van az odafigyelésünkre.

 Úton az önismeret felé

Míg korábban gyermeke fenntartás nélkül elfogadta a tanácsait, most szinte minden szülői véleményt megkérdőjelez, és mintha sportot űzne abból, hogy ellentmondjon Önnek. A korábban szófogadó gyermek engedetlenné válhat, a kitűnő tanulónak romlani kezdhet a tanulmányi eredménye, a nyitottságot és érdeklődést felválthatja a közömbösség és érdektelenség. A kamasz nem a szülei által kijelölt utat akarja járni, hanem a sajátját. Közben meg kell élnie saját teste átalakulását, ijesztően hathat rá a külsődleges nemi jegyek megjelenése. Bár az énkép és a nemi identitás kialakulása már kisgyermekkorban elkezdődik, az egyéni azonosságtudat létrejöttében a serdülőkornak kitüntetett szerepe van. Mindehhez hozzátartozik a pszichoszexuális fejlődés is, amely a nemi identitás rögzülésével ér véget, és amit a szexuális irányultsággal kapcsolatos, átmeneti gender problémák is nehezíthetnek. Megjelenik az első szerelem is a maga sikereivel és olykor hullámvölgyeivel, középpontba kerülnek a párkapcsolati problémák.

A serdülő arra is kíváncsi, hogy mások milyennek látják őt. Önértékelése a végletekig ingadozhat: hol okosnak és szépnek látja magát, hol butának és kövérnek/soványnak. Ebben a labilis állapotban alakítja ki az önképét, amiben nagy erővel befolyásolhatják őt a környezetéből érkező visszajelzések. A kamasz látszólag magabiztos fellépése mögött nem ritkán bizonytalanság, aggodalom, a megítéltetéstől való félelem rejtőzik. Az önkeresés folyamatában akár el is akadhat, ami szorongást válthat ki belőle, lelki válságba is taszíthatja.

A kamasznak rá kell találnia a felnőttkorba vezető útra, és megértenie, hogy az önálló életvitel nem csak a vágyott szabadságot jelenti, hanem egyben felelősséget is. Végig kell gondolnia, hol fog továbbtanulni, milyen pályát akar választani, és egyáltalán mit vár az élettől. Manapság egyre inkább megfigyelhető, hogy kitolódik a családalapítás időszaka. Számos fiatal egyre később hagyja el a szülői házat, és évről évre egyre többen vannak, akik felnőttként sem költöznek el a szüleiktől. A „mamahotel” jelenség mögött a pszichés okok mellett természetesen anyagi természetű problémák is húzódhatnak. A „kapunyitási pánik” következménye az önálló életkezdés, a munkába állás és a gyermekvállalás időbeni kitolódása.

Hogy mindezt hogyan éli meg kamasz gyermeke, nagyban függ az Ön rugalmasságától, megértésétől és segítő szándékától is.

Szociális szorongás

Sok minden nyomaszthatja a serdülőket, kezdve a külsejüktől az iskolai teljesítményükön át a kortárs-kapcsolatokig. Az egyik leggyakoribb serdülőkori lelki jelenség a szociális szorongás. Ha a szorongás, félelem annyira túlzott, hogy a gyermek korának megfelelő életvitelét gátolja – például egy kamasz fél elmenni az iskolába, és ezért azt tartósan elutasítja –, akkor ez nem tudható be az életkornak megfelelő félelemnek. Ennek a jelenségnek az áll a hátterében, hogy az alapvetően visszahúzódó, aggodalmaskodó gyermek nem szeret mások előtt megnyilvánulni. Ha például a tanár kihívja felelni, szinte leblokkol, nem tud megszólalni, ugyanakkor az írásbeli dolgozatok alkalmával jól teljesít. Ezt a helyzetet úgy védi ki, hogy különböző testi panaszokra hivatkozva megpróbálja elérni, hogy ne kelljen iskolába mennie. A tornaórák alól felmentést próbál szerezni, mert rossz érzéssel tölti el, hogy mások előtt át kell átöltöznie. Nem szívesen eszik a többiekkel az iskolai menzán, akár még a nyilvános mellékhelyiség használatától is tartózkodhat. Ezt az elkerülő magatartást – ami abban nyilvánul meg, hogy a gyermek nagyon erős félelmet érez, ha mások figyelmének van kitéve, ezért arra törekszik, hogy elkerülje az ilyen szituációkat – szociális fóbiának nevezzük.

Mi a megoldás?

Nagyon fontos tudni, hogy a túlzott szorongás és a szociális fóbia betegség. Nem lehet elintézni egy legyintéssel, és különösen káros, ha ebben a helyzetben arra próbáljuk ösztökélni a szorongó gyermeket, hogy „szedje össze magát”, lépjen túl ezen a problémán. A szorongó gyermeknek szakember segítségére van szüksége, és a gyógyulási folyamatban az Ön aktív közreműködésére is rendkívül nagy szükség van. A szorongás terápiája elsősorban a pszichoterápia, vagyis a beszélgetésen, életkornak megfelelő játékon, helyzetgyakorlatokon alapuló kezelés, a különböző stresszoldó módszerek elsajátítása. A beszélgetések során a terapeuta segít gyermekének azonosítani azokat a gondolatokat, amelyek kiváltják a pszichés stresszt, és szorongást idéznek elő. Meg fogja tanítani, hogyan észlelje reálisan a környezetéből érkező hatásokat, és hogyan tekintsen pozitívabban élete eseményeire. Gyógyszeres terápia is szóba jöhet a tünetek és a súlyosság függvényében. Ahhoz, hogy javulás történjen, több hét folyamatos terápia szükséges. Előfordulhat, hogy az első hetekben nem fog látni javulást, és a kezelést akár hónapokig, vagy tovább is kell folytatni a probléma súlyosságától függően. Fontos, hogy Ön elmagyarázza a gyermekének: a szorongást nem szabad szégyellni. Értesse meg gyermekével, hogy a szorongás nagyon gyakori probléma, amitől sokan szenvednek, ugyanakkor jó hír, hogy szakember segítségével nagyon jól kezelhető.

Van okom aggódni?

Nehéz megítélni, hogy hol húzódik a határvonal az egészséges aggódás és az irracionális, a napi működést meggátló félelmek között. Mindenképpen érdemes fokozottan odafigyelni, ha megváltoznak a gyermek táplálkozási szokásai – alig eszik, vagy éppen mértéktelenül habzsol –, ha alvási problémái vannak, netán rémálmok gyötrik. Az, hogy gyermekünk múló aggálya, nyugtalansága szorongássá alakul-e, nagymértékben múlik rajtunk, szülőkön. A legfontosabb, hogy olyan bizalommal teli légkört alakítsunk ki, amelyben meg meri osztani velünk a félelmeit, ahelyett, hogy magányosan szenvedne, és egyedül próbálna felülkerekedni a problémáin. Kezdeményezzünk vele beszélgetést, próbáljuk vele tisztázni, hogy mi bántja, és semmiképpen se kicsinyítsük le a riadtságot kiváltó okokat. Ha pedig úgy érezzük, hogy egyedül nem vagyunk képesek eloszlatni gyermekünk félelmeit, forduljunk szakemberhez.

Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Egészségügyi Szakmai Kollégium: Egészségügyi szakmai irányelv – Gyermekkori szorongásos zavarok ellátásának szakmai irányelve