Szociális szorongás
Szorongó vagy? Van rá megoldás!
Úgy érzed, hogy túlzottan szégyenlős és félénk vagy? Tartasz a megszégyenüléstől? Úgy érzed, lefagysz, ha kihívnak felelni, még akkor is, ha felkészültél? Sokszor tartasz attól, hogy valamilyen ostobaságot fogsz mondani, és emiatt nevetségessé válhatsz? Nem érted, miért van az, hogy a dolgozatokat jól megírod, de ha szóban kell felelned, meg sem tudsz mukkanni? Nehéz tornaórára járnod, mert nem szívesen öltözöl át a társaid előtt? Kerülöd azokat a helyzeteket, amikor sok emberrel kell együtt lenned? Legszívesebben be se mennél az iskolába, hanem inkább elbújnál mindenki elől? Többször próbáltad már legyőzni a szorongásodat, de nem sikerült? Ha a fenti kérdések közül többre is igennel válaszoltál, akkor érdemes elolvasnod az alábbi tanácsainkat, mert valószínűleg hasznodra válnak.
Mi nyomaszt?
Az egyik leggyakoribb érzelem serdülőkorban a szorongás. Nem a természetes vizsgadrukkra, vagy lámpalázra, egy-egy nyilvános fellépés előtti izgalomra gondolunk, hanem olyan típusú, túlzott mértékű szorongásra, ami akkor tör rá valakire, ha úgy érzi, hogy mások fokozottan figyelnek rá. Ez már akadályozhatja az illetőt a mindennapi teendőiben, szinte bénítóan hathat rá, és bármennyire is igyekszik, nem tud szabadulni tőle. Ha ez a félelem annyira erős, hogy szinte lehetetlen elviselni, akkor nagyon sokan úgy védekeznek ellene, hogy megpróbálják elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek előidézhetik. Például felmentetik magukat a testnevelés óra alól, nem járnak ebédelni a menzára, inkább nem használják a mellékhelyiséget az iskolában, és különböző testi panaszokra hivatkozva próbálnak kibújni a tanításon való részvétel alól. Ez az elkerülő magatartás azt jelzi, hogy nem egyszerű szorongás, hanem annak egy súlyosabb formája, a szociális fóbia áll fenn. A szociális szó azt jelenti, hogy társas, a fóbia jelentése a félelem. Olyan félelem ez, amit – ha csak egy mód van rá – szeretnél elkerülni.
Fontos, hogy tudd: nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával, többen, mint gondolnád. Lehet, hogy a ti osztályotokba is jár rajtad kívül olyan társad, aki ugyanezzel a gonddal néz naponta szembe. Azok, akiket szociális szorongás gyötör, nem szívesen beszélnek róla, mert azt hiszik, hogy az valami szégyellni való dolog. Attól tartanak, hogy ha kitudódik, akkor kicsúfolják, megbélyegzik őket. Pedig nagyon is érdemes beszélni róla, mindjárt megtudod, miért.
Milyen helyzetekben törhet rád a szorongás?
- a tanórán feleléskor
- ha hangosan kell beszélned mások előtt
- tornaóra előtt és után az öltözőben, amikor mások előtt át kell öltözni
- ha be kell mutatkoznod valahol
- a menzán, ahol együtt kell enni a többiekkel
- az iskolai mellékhelyiségben, ha más is bent van
- ha olyan helyre kell bemenned, ahol sokan vannak
Mit érezhetsz ilyenkor?
- mintha a torkodban dobogna a szíved
- úgy érzed, mintha minden szempár rád szegeződne
- nem jön ki hang a torkodon
- úgy érzed, mintha lebénultál volna
- elvörösödsz, kipirulsz
- attól félsz, hogy mindjárt elájulsz
- hirtelen rád tör a hasmenés, vagy a hányinger
- kiszárad a szád
- remeg a kezed, izzad a tenyered
- légszomjad van, kapkodod a levegőt
- megfeszülnek az izmaid
Mit tehetsz ellene?
Ne gondold, hogy a felsorolt tünetek a gyengeség jelei! Ne vádold magad! Azt se hidd, hogy ha erőt veszel magadon és „összeszeded magad”, akkor egy csapásra legyőzheted a szorongásodat. Ez nem fog működni, mégpedig azért nem, mert a szociális fóbia – egy betegség.
Mit teszel, ha megfázol, megfájdul a torkod és belázasodsz? Orvoshoz mész, aki – ha szükséges – gyógyszert ír fel neked, és tanácsokkal lát el, hogy meggyógyulj. Ugyanez fog történni veled, ha megosztod egy hozzád közel álló felnőttel a problémádat, aki segít neked abban, hogy kezeléshez – más néven terápiához – jussál. A szorongás ugyanis megfelelő terápiával kezelhető, elmulasztható. Érdemes tehát rászánnod magad, hogy beszélj az érzéseidről egy felnőttel, akivel jóban vagy.
Kihez fordulhatsz?
Nem feltétlenül a kortársakkal kell ezt a problémát megosztani, hanem olyan felnőttel érdemes a gondjaidról beszélni, akiben feltétel nélkül megbízol. A legkézenfekvőbb, ha a szüleidet avatod be, hiszen az ő beleegyezésük és közreműködésük nélkül nem juthatsz szakszerű segítséghez. Ha úgy érzed, hogy nem mersz szólni a szüleidnek, beszélhetsz az osztályfőnököddel, egy tanároddal, vagy egy felnőtt családtaggal. Felkeresheted a házi gyermekorvost, az iskolaorvost, a védőnőt vagy az iskolapszichológust, vagy a nevelési tanácsadót (újabban pedagógiai szakszolgálat a neve) is.
Mi fog történni?
Ha eljutsz a szakemberhez, több alkalommal fogtok találkozni és beszélgetni. Lesz olyan alkalom, amikor a szüleid is jelen lesznek, és olyan is, amikor kettesben lesztek. A kezelés nem más, mint rendszeres, erre felkészült szakember által irányított beszélgetés, amit pszichoterápiának nevezünk. Fontos, hogy ezeken az alkalmakon teljesen őszinte legyél! A foglalkozások során fokozatosan, lépésről lépésre meg fogod tanulni, hogyan küzdhetsz meg a problémáddal, és hogyan leszel képes legyőzni a szorongásodat. Ez nem fog menni egyik napról a másikra, hetekig, akár hónapokig is eltarthat, de megéri! Ha beigazolódik, hogy szociális fóbiád van, és igénybe veszed a terápiát, a gyermekpszichiáter, vagy pszichológus átmenetileg felmentést adhat a szóbeli felelés alól. Ha az orvos szükségesnek tartja, gyógyszert is kapsz, amelyet pontosan, előírás szerint kell majd szedned. Meglátod, néhány hét elteltével már jobban fogod érezni magad.
Ne feledd: rajtad kívül sokan szenvednek szociális szorongásban, ami egy betegség, és egyáltalán nem kell szégyellni. Ne félj segítséget kérni! Bízz a terápiát végző szakemberben, kövesd a tanácsait, mert azok betartásával enyhülni, majd teljesen meg fog szűnni a szorongásod.