Szorongás

Miért szoronghat a gyermek?

Minden szülő boldognak szeretné látni a gyermekét, és összeszorul a szíve, ha a gyermeke szemében félelem, vagy szorongás tükröződik. Ahogy mi, felnőttek hajlamosak vagyunk néha „túlaggódni” bizonyos problémákat, úgy a gyermekeket is sokféle dolog nyugtalaníthatja, ami teljesen természetes reakció. Ha azonban a szorongásuk túlzott mértéket ölt és elhúzódik, utána kell járni, hogy milyen körülmény válthatta ki a magatartásuk megváltozását. Ebben a helyzetben vélhetően az Ön célja is az, hogy segítse szorongó gyermekét a félelmei leküzdésében.  Ehhez igyekszünk az alábbiakban hasznos útmutatót nyújtani.

Melyek a szorongás főbb formái?

Az aggódás, a félelem teljesen természetes reakciók bizonyos helyzetekben, sőt egy szintig javíthatják is a teljesítményt. Mindannyian éltünk már át ilyet váratlan, ijesztő helyzetekben vagy például vizsga előtt. A szorongásos kórképek azonban „a normál félelmi reakció eltúlzott vagy állandósuló formái, amelyek kialakulásában genetikai hajlam, környezeti hatások és a nevelés is szerepet játszhat.” (Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Egészségügyi Szakmai Kollégium: Egészségügyi szakmai irányelv – Gyermekkori szorongásos zavarok ellátásának szakmai irányelve)

A szorongásos betegségnek több megjelenési formája létezik.

Ún. elválási (szeparációs) szorongásról beszélünk, ha a gyermekben túlzott aggodalom alakul ki a szülő, vagy bármely szeretett személy testi épségével, betegségével, esetleges elvesztésével kapcsolatban. Attól is tarthat, hogy olyan esemény – például baleset – következik be, aminek következtében el kell válnia a számára fontos személytől, és emiatt magára marad. Mindezzel kapcsolatban még testi tünetei (fejfájás, hasfájás) is jelentkezhetnek, amelyek miatt az óvodába/iskolába járást is megtagadja. Ezért a szorongásnak ezt a formáját „iskolafóbiának” is nevezik.

Előfordul, hogy a gyermek, aki otthon kiválóan tud beszélni, az óvodába, vagy iskolába kerülve „elnémul”, a pedagógusokkal, súlyosabb esetben a kortársaival sem beszél. Ez az akaratlagos némaság az ún. „szelektív mutizmus”, aminek két hétnél hosszabb megléte feltétlenül szakember beavatkozását igényli. A szorongás egy másik formája a szociális szorongásos zavar – más néven szociofóbia –, amely erős félelmet jelent olyan helyzetekben, amikor a gyermek mások figyelmének középpontjába kerül. Ilyen szituáció lehet például a tanórán való felelés, a társalgás felnőttekkel, vagy akár kortársakkal, de még a tornaöltözőben való átöltözés, vagy az iskolai menzán történő étkezés is. Ezekben a helyzetekben a szorongó gyermek ledermed, esetleg meg sem tud szólalni, vagy akár dührohamot kaphat.

A különböző speciális szorongások (ezeket a szaknyelv fóbiáknak hívja) közös jellemzője az eltúlzott félelem valamilyen tárgytól, állattól (pók, kutya, egér, stb.), vagy természeti jelenségtől (sötétség, mennydörgés). Ezek valamelyike nagyfokú rettegést válthat ki a gyermekből, amit sírással, kapaszkodással, vagy egyéb módon jelez. Megint csak a normális félelmi reakciót meghaladó érzésről van szó, hiszen nem ritkán a felnőttek is okkal félnek egy-egy kutyától vagy veszélyesnek látszó póktól, rovartól. A gyermek tarthat a zsúfolt helyektől (például tömegközlekedési eszközön, liftben), attól való félelmében, hogy képtelen onnan kiszabadulni – ezt nevezzük agorafóbiának. Ez a félelem akkor kóros, ha megzavarja a gyermek mindennapi életvitelét.

A szorongás általánossá is válhat, ami azt jelenti, hogy a gyermek folyamatosan aggódik, de félelmei nem kötődnek az imént említett, jól meghatározott tárgyakhoz, vagy helyzetekhez. Ennek jele lehet az elhúzódó nyugtalanság, felhúzottság, feszültségérzés, fáradékonyság, koncentrációs nehézség, ingerlékenység, izomfeszülés és a nehéz elalvás, illetve a nem kielégítő alvás.

Szükséges beszélni a kényszerbetegségről, amelyben visszatérő gondolatok vagy cselekvések zavarják a gyermeket a napi életvitelében. A kényszeres gondolkodás során olyan nem kívánatos képek, gondolatok törnek be a gyermek tudatába, amelyektől nem tud megszabadulni. A kényszercselekvés az a visszatérő viselkedés – ilyen lehet a túl gyakori kézmosás, vagy a számolási kényszer –, amellyel kapcsolatban a gyermeknek olyan érzése van, hogy mereven be kell azt tartania, és ez a tevékenység naponta legalább egy óráját leköti.

A poszttraumás stressz zavar komoly lelki megrázkódtatást követően jelentkezik. Ilyenkor a gyermek ismételten átéli a trauma pillanatait, bevillanások vagy nyomasztó álmok formájában. Érzelmileg leblokkolhat, kerüli azokat a helyeket, helyzeteket és tevékenységeket, amelyek a traumára emlékeztetik. Állandósuló izgatottság, alvási nehézségek, koncentrációs zavarok, ingerlékenység és düh-állapotok jelentkezhetnek. Olyan trauma válthatja ki a poszttraumás stressz zavart, amelyet a gyermek maga átélt (például bántalmazást, erőszakot követtek el vele szemben), vagy amelynek szemtanúja volt (közlekedési baleset), vagy közeli családtaggal, baráttal megtörtént traumatikus esemény híre, esetleg halálhíre.

Hogyan segítheti gyermekét a szorongás leküzdésében?

Fontos utánajárni, hogy történt-e a gyermek életében olyan esemény, amellyel a megváltozott viselkedése magyarázható. Ennek kézenfekvő módja a gyermekkel történő támogató jellegű elbeszélgetés, amelynek során Ön megérteti vele, hogy segíteni szeretne neki. Tegyen fel kérdéseket, hogy megtudja, mit érez valójában a gyermek, mi bántja, és hogyan próbálta magában feloldani a szorongását. Nyugtassa meg arra vonatkozóan, hogy találni fognak megoldást a problémájára.

Arra is ügyelni kell, hogy maga a szülő ne járuljon hozzá a gyermek szorongásának kialakulásához vagy fokozódásához. Ne támasszon például túlzott elvárásokat a gyermekével szemben, akár az iskolai teljesítményét, akár mást – például sportteljesítményt, vagy otthoni házimunkában való közreműködést – illetően. Ezzel elősegíti, hogy kialakuljon az önbecsülése, és ne érezzen lelkifurdalást azért, mert esetleg nem sikerül tökéletesen teljesítenie egy-egy kitűzött feladatot, vagy megszereznie egy-egy tantárgyból a kitűnő osztályzatot. Ne fukarkodjon a dicsérettel, ha a gyermek tehetséges valamiben, érzékeltesse vele, hogy mennyire büszke rá! Ha szerető, támogató, biztonságos közeget teremt a számára, ahol félelmek nélkül, szeretetteljes légkörben élhet, elejét veheti a szorongásainak.

Mikor javasolt szakember segítségét igénybe venni?

Az alábbiakban felsoroljuk azokat a korosztályonként csoportosított tüneteket, amelyek bármelyikének tartós – legalább néhány héten keresztül történő – észlelése esetén tanácsos szakember – házi gyermekorvos, gyermekpszichiáter, pszichológus – segítségét kérni.

Ha az Ön gyermeke óvodáskorú, és a korábbiakban kifejtett elválási szorongás jelei mutatkoznak nála: közösségben egyáltalán nem, illetve idegen gyerekekkel felnőttekkel 2 hétnél hosszabb időn át nem beszél, vagy ha 5 éves korán túl is dadog, szopja az ujját, nem tudja visszatartani a vizeletét, illetve a székletét.

Ha az Ön gyermeke iskoláskorú, és testi panaszaira hivatkozva kéri, hogy távol maradhasson a tanítástól, vagy arra hivatkozik, hogy fél a feleléstől, vagy a dolgozatírástól. Különböző testi tüneteket, például gyakori fej- vagy hasfájást, hányást, hasmenést produkál. Nehezen alszik el, éjszakánként felriad.

Ha az Ön gyermeke serdülőkorú, és gyakran panaszkodik fejfájásra, hasfájásra, hirtelen rosszullétei vannak és azok hátterében nincs testi betegség, kényszeres tüneteket produkál (például minduntalan kezet mos), vagy „iskolafóbiája” van, azaz gondot okoz számára az iskolába járás.

 Hogyan segíthetnek a szakemberek a helyzet megoldásában?

A gyermekkori szorongásos kórképek kezelésében képzett szakemberek – a háziorvostól kezdve a pszichiáteren, pszichológuson át a pszichoterapeutáig – működnek közre. A kezelés során elsődlegesen pszichoterápiát alkalmaznak, melynek számos formája létezik, és amelyet a gyermek tüneteinek és személyes problémáinak megfelelően választanak ki. A gyermekkel foglalkozó szakemberek konzultálnak a gyermek szüleivel, olykor tanáraival, gondozóival is, és felvilágosítják őket a gyermek szorongásának lelki okairól és azok lehetséges megszüntetéséről.

A legfontosabb szem előtt tartani, hogy a testi betegségekhez hasonlóan a szorongásos zavarokból is gyorsabb a felépülés, ha időben, már az enyhébb tünetek láttán kérünk szaksegítséget!

Forrás:

Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Egészségügyi Szakmai Kollégium: Egészségügyi szakmai irányelv – Gyermekkori szorongásos zavarok ellátásának szakmai irányelve

Hasonló cikkek...