Hogyan ismerjük fel az evészavart? Mikor gyanakodjunk?
Testi és lelki tényezők állnak az evészavavarok hátterében, amely elnevezése alapján az étrendhez, illetve a testsúlyhoz/testképhez való hozzáállás zavarával jár, s összességében egy tünetegyüttes. A legismertebb típusai: az elhízás, a kóros soványsággal járó anorexia és a falással-hányással jellemezhető bulimia. Ha a tünetek megjelenésekor a szülők nem fordulnak időben szakemberhez, akkor olyan súlyossá válhat ez az állapot, amely veszélyezteti a gyermek testi-lelki egészségét, a társas viselkedését.
Az elhízás hátterében belgyógyászati kórképek is meghúzódhatnak, de lelki okai is lehetnek. Feszültséggel terhes környezetben megnyugvást adhat a gyermeknek a szinte mértéktelen evés és nassolás. Az anorexia és a bulimia viszont már egyértelműen pszichiátriai kórkép, amelynek kezelésében a pszichoterápiának kiemelt jelentősége van.
Az anorexia és a bulimia hátterében az áll, hogy a fiatal a saját testével kapcsolatban kórosan elégedetlen. Ezt testképzavarnak (soványságra ellenére követnek látja magát) nevezünk. A szakemberek modern civilizációs betegségnek is tekintik, gondoljunk a fogyasztás szinte mértéktelen ösztönzésére. Ugyanakkor a divat és a rajzfilmek, a karcsúságideált terjesztik, gondoljunk a tűbe fűzött derekú Hamupipőkére, vagy a tinédzser korban nagyon kedvelt animék aránytalanul sovány alakjaira. Bár előszörre kedvesnek hat, ám belegondolva ijesztő, amikor egy tízéves kislány így fogalmaz: „Olyan sovány szeretnék lenni, mint egy angyal, aki ha hóba lép, még a lábnyoma sem látszik.” Szintén jelentősen befolyásolják a fiatalok életérzését a könnyűzenei klipek, videók, s kimutatták, hogy a zenei csatorna nézésével eltöltött idő korrelál a testképpel való elégedetlenséggel és a vékonyság vágyával.
A szülők egyszer csak azzal találják szembe magukat, hogy serdülőkorú lányaik félnek az elhízástól, koplalni kezdenek, és példaképeikké válnak a szupervékony modellek. Hogy ez nem is annyira ritka, arról egy hazai felmérés árulkodik,kinek a felmérése. miszerint a 12 éves korú lányok közül minden hetedik már túl van egy fogyókúrán, ráadásul fogyókúrázni divatos manapság. Ennek pedig a fiatal korosztály számára a hiányos táplálkozás miatt súlyos következményei lehetnek.
Az anorexia és a bulimia rendszerint egy diétával kezdődik. De miről ismerhető fel az evészavar?
Az anorexia (teljes nevén anorexia nervosa) jellemzően gyermek- és serdülőkorban kezdődik, és bizony életveszélyes pszichiátriai betegség, amely a felnőttkorra átívelő krónikus pszichés és szomatikus betegségekhez és korai halálozáshoz vezethet. Leggyakrabban 14-15 éves kor körül kezdődik, ám egyre korábban megjelenik, 10-12 évesek körében is.
Főként a lányokat érinti a betegség, jellemzője, hogy állandó diétát folytat a fiatal lány, aki fél a hízástól alacsony testsúlya ellenére. Ők azok, akik egy virtuális tükörben elutasítandóan kövérnek látják magukat, rendkívül elégedetlenek súlyukkal, kinézetükkel. Túlzottan sokat foglalkoznak alakjukkal, testsúlyukkal, táplálkozásukkal. Visszautasítanak ételeket, túlzottan sokat sportolnak, sőt, hashajtózást is alkalmaznak – ez utóbbit persze titkolva a szülők elől. Ezek a gyermekek gyakran lehangoltak, rosszkedvűek, sokat szoronganak, megromlanak baráti kapcsolataik.
A bulimia (vagy teljes nevén bulimia nervosa) inkább a későbbi serdülőkorban (és fiatal felnőttkorban) jelentkezik. Rendre visszatérő falási rohamokkal jár, ám nem hízik a fiatal, ugyanis a testsúlygyarapodás megakadályozására különböző kompenzáló módszereket alkalmaz, mint az önhánytatás, koplalás, túlzott testmozgás. Előfordulhat, hogy gyógyszereket is fogyaszt: has- és vizelethajtót, inzulint vagy fogyasztó hatású drogokat. Bármilyen testsúlya lehet.
A hetente többször visszatérő falásrohamok az étkezés feletti kontroll elvesztésével járnak. Ezeket az eseményeket jellemzően szégyen, depresszió és undor kíséri. Az is jellemző, hogy az evés, az alak és a testsúly kérdései – hasonlóan más evészavarokkal élőkhöz – nagy fontossággal bírnak, és meghatározzák az érintett önbecsülését. A tünetek tipikusan serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődnek, gyakran jelentős fogyás, fogyókúra után.
Az elkerülő táplálékbeviteli zavar esetében a gyermek látszólag nem érdeklődik az étkezés vagy az étel iránt, az étkezéseket el is kerüli, illetve aggódik az étkezés nemkívánatos következményei miatt. Az étkezés elkerülése jelentős tápanyag- vagy energiahiányhoz vezet, jelentős súlyvesztéssel járhat. Hogy miért kerüli az étkezést, annak hátterében számos ok állhat: félelem a fulladástól, hasfájástól. Néhány beteg nagyon szelektíven táplálkozik, vagy fél az új ízek, ételek kipróbálásától, vagy az étkezést az élelmiszerek állaga, megjelenése vagy íze miatt utasítja vissza.
A pica is egy táplálkozási zavar: a gyermek olyan termékek iránt sóvárog, amelyek nem emberi fogyasztásra valók. A leggyakoribbak: homok, kosz, kréta, vakolat, szén, ragasztó, fogkrém, szappan és így tovább, a lista szinte végtelen. Akkor fordul elő, amikor a gyermeket érzelmi stressz éri, érzelmileg elhanyagolják, gyakran van egyedül.
Bár az evészavarokkal rendszeresen foglalkozik a média, gyakran nem ismerik fel időben, sőt: keverik az egészséges életmóddal a táplálék elutasítását.
Az evészavar gyógyításához szakemberekre van szükség, és sokkal jobb eredmények érhetőek el a korai beavatkozással, ezért fontos, hogy a szülők időben keressék fel a gyermek orvosát, háziorvosát, aki további útmutatásokat ad a megfelelő szakemberekhez való irányításában.
Forrás:
https://gondola.hu/cikkek/69781-Mindent_az_eveszavarokrol.html