Így kell helyesen táplálkozni
Tudjuk mindannyian, hogy minden szülő mindenből a legjobbat szeretné megadni gyermekének, s ezen igazság alól nem kivétel a táplálkozás sem. De mi is a legjobb? Erre keresünk választ az alábbiakban.
A gyermekek egészségének megalapozásában nagy szerepe van a szülőknek azért, mert a szülői példa jelentősen befolyásolja azt, miként viszonyul a gyermek az egyes ételekhez, egyes alapanyagokhoz, élelmiszerekhez. Pozitív családi mintával alakítható ki az egészséges táplálkozás igénye a gyermekben, s alapozható meg egészségük, nem véletlenül mondják dietetikus szakemberek: „az vagy, amit megeszel”. A szülő tehát nemcsak jó irányban alakíthatja, hanem el is ronthatja a gyermeke ízlésvilágát, ami nyilvánvalóan felelősséggel jár.
Minden anyuka, apuka szeretné megadni gyermeke fejlődő szervezetének azt, ami jár, ám mindeközben a mértékletességre, az összetevők minőségére is nagy gondot kell fordítaniuk. Mindezt úgy, hogy ők ugyan már kialakult ízlésvilággal rendelkeznek, mégis mérlegelniük kell, hogy ez a gyermeknek is megfelelő-e, segíti-e fejlődését, egészséges táplálkozását.
Gondoljunk csak arra, hányszor látjuk, hogy vendégségben sóval vastagon beszórt ropit vagy éppen egészségtelen alapanyagokból, de mutatós süteményeket kínálnak a gyerekeknek. Nem vagy nagyon nehezen válik szokássá, hogy a gyerekeket ne hatalmas tábla csokikkal, tortacsodákkal lepjék meg a családok, a nagyszülők, a barátok, ahogy láthatjuk, ha csak a Facebookra feltöltött szülinapi zsúrok fotóit, videóit nézzük meg.
Fontos az egyes tápanyagok aránya az étkezésekkor, ami lényegében megegyezik a felnőttekével, azaz: 7-15 százalék fehérje, 30 százalék zsír és 50-60 százalék szénhidrát.
A szénhidrátok közül az összetett, lassú felszívódású szénhidrátokat kell előnyben részesíteni a cukrok rovására. A zsírok közül a növényi olajok előnyösebbek az állati zsiradékkal szemben, ami kedvező zsírsavösszetételükkel magyarázható. A vitaminok, rostok, ásványi anyagok szervezetünk működéséhez ugyancsak elengedhetetlenek. A fehérjék különösen fontosak a gyermek fejlődése, növekedése miatt. Ezek közül is az állati eredetűek tartalmazzák azokat a létfontosságágú aminosavakat, amelyeket a szervezet nem tud előállítani.
Sokan ismerik az alapszabályt: minél színesebb a zöldség, gyümölcs, annál magasabb a vitamintartalma. S hogy a vitaminok minél jobban megőrződjenek, a főzés helyett a párolást javasolják a dietetikus szakemberek azoknál a zöldségeknél, amelyeket nem szoktunk nyersen fogyasztani.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontosak gyümölcsök és zöldségfélék rost-, ásványianyag-, vitamintartalmuk miatt. Lehetőleg felejtsük el a primőröket, a nagy távolságból utaztatott terményeket, és helyettük inkább mindig az évszaknak megfelelő zöldségféléket igyekezzünk gyermekünk étrendjébe iktatni. Ezeket elkészíthetjük levesnek, főzeléknek, rakva, töltve, párolva, salátának is. A főzelékeket rántás helyett habarással sűrítsük. A mirelit termékek is hasznos segítőink, biztosítják az idényen túl is az egészséges zöldségeket, gyümölcsöket. Ma már olyannyira korszerű technikával mélyhűtik pár órán belül a frissen begyűjtött termést, hogy az szinte teljesen megőrzi összetevőit. Vitamintartalmuk egy részét még jobban megtartják, ha főzés helyett gőzben pároljuk. Bár sokszor egészségesnek tűnnek a gyümölcslevek, befőttek, a hozzáadott cukor miatt lehetőleg kerülni kell őket, vagy csökkentett cukortartalmút választani. Szintén kerüljük a magas sótartalmú zöldségkonzerveket, savanyúságokat.
Minden esetben érdemes időt szakítani a termék összetevőinek áttekintésére a vásárlás során. Ha online rendelünk, akkor általában részletes leírást találunk az élelmiszer összetevőiről. Ne legyünk kényelmesek, válasszunk minél kedvezőbb összetételű terméket!
A húsok és alternatívái biztosítják a szervezet fehérje és vasszükségletét. Elsősorban sovány csirke, pulyka és hal szerepeljen gyermekünk étrendjében. Hetente egyszer májat is készíthetünk. A húsok készítésénél a korszerű sütési technikákat érdemes alkalmazni, mint a párolás, grillezés, roston vagy alufóliában/sütőzacskóban sütés. A felvágottak kiválasztásánál a zsír és sótartalmat mindenképpen vegyük figyelembe (lásd fentebb: nézzük meg az összetevőket). A száraz hüvelyesekkel – bab, borsó, lencse, csicseriborsó – időnként helyettesíthetünk egy-egy húsadagot is azontúl, hogy egészségesek.
Igyekezzünk minél több ételt megismertetni a gyermekekkel. Persze ha valamit nagyon nem akar megenni, azt inkább ne erőltessük, nehogy megutáljanak egy egészséges ételt egész életükre. Inkább próbálkozzunk más nyersanyaggal, esetleg más készítési móddal. Például ha a gyermekünk a kelkáposzta főzeléket nem szereti, de szívesen eszik frankfurti levest, akkor készítsük el neki ebben a változatban a kelkáposztát. Számtalan ötlettel találkozhatunk a közösségi médiában is: például az élelmiszerből kis állatkát, tájképet alakítanak ki, vagy például a banán- és almakarikákat dobálnak „a perselybe” (ami a gyermek szája), de van, aki rövidke mesét sző az egyes ételekhez, és így kedvelteti meg az addig elutasított ételt.
Rendkívül fontos a megfelelő folyadékbevitel. Szomjoltásra a legalkalmasabb az ivóvíz. Aki kisgyermekkorától vizet kap, az talán később sem fog rászokni a kólára, a cukrozott szörpökre, üdítőitalokra, amelyek csak üres, értéktelen kalóriát jelentenek.
Ahogy a gyermekkel meg lehet szerettetni az ivóvizet, ugyanúgy ki lehet alakítani, hogy nem szoktatjuk hozzá a cukrozott kekszekhez, süteményekhez, cukorkákhoz, csokikhoz. Ha kedveskedni akarunk a gyermeknek, akkor más, egészséges finomsággal kínáljuk őt. A dietetikusok azt javasolják, hogy hetente legfeljebb egyszer-kétszer adjunk édességet, de azt is mindig az étkezés befejező fogásaként, és soha sem az étkezés helyett vagy két étkezés között.
Az étkezés ritmusa is hozzátartozik a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz. Az ötszöri étkezés tekinthető ideálisnak. A reggeli, ebéd, vacsora mellett tízóraira és uzsonnára is szükség van.
Forrás: