Mikor kell orvoshoz fordulni evészavar gyanúja esetén? Mi a helyes szülői reakció?

Az evészavaroknál jellemző probléma, hogy későn ismerik fel, így nem történik időben hatékony terápia. A szülők a napi verkliben nem tudnak megfelelő figyelmet szentelni gyermeküknek, a mindennapi együttlétben pedig nem tűnnek fel a tünetek, betudják a kamaszkorral járó változásoknak. Gyakorta megtéveszti őket például az egyes ételek megtagadása, mert azt gondolják, hogy a gyermekük egyre okosabb, tanultabb, és jobban odafigyel az egészséges életmódra, így járnak az esetleg túlzásba vitt sportolás megítélésében is.

Vannak azonban szembeötlő tünetek, amelyeket a szülő is felismerhet.

A fiatal soványsága ellenére is kövérnek látja magát, hiszen testképzavara van, ami az evészavaros gyermekeknél „kéz a kézben” jár. A családnak feltűnhet a testmérettel való kényszeres foglalkozás, hiszen a gyermekük a soványságkultusz megszállottja, állandóan aggódik alakja miatt.

Jelentősen megváltozik az evéshez való hozzáállása. Egyenesen megtagadja az ételt vagy rendkívül válogatóssá válik, de mindenképpen keveset vagy alig eszik. Sőt: az ágy alól, a szemétbe dugva kerül elő az étel, amiről azt hitte a szülő, hogy a gyermeke elfogyasztotta. Egy, az anorexiájából kigyógyult fiatal szerint szinte tetten érhető az a pillanat, amikor az étel megtagadása olyan állapotba fordul, amelyben már nem is tud arról, hogy a szervezete kívánná az ételt, mert nincs éhségérzete. S ha a szülő gyanúja igazolásaként szeretné lemérni gyermeke testsúlyát, akár be is csaphatják, mert a fiatal képes nagy mennyiségű vizet meginni, zsebeibe tárgyakat rejteni, csakhogy a mérleg minél kisebb súlyvesztést mutasson.

Figyelmeztető jelek a fogyással összefüggésbe hozható fizikai tünetek, mint például a szédülés, ájulás, általános gyengeség.

Gyanúra ad okot az is, ha a fiatal állandóan hajszolja magát annak érdekében, hogy minél karcsúbb legyen – például túlzott módon sportol, vagy éppen állva olvas, a lényeg: mindig keresi a mozgási lehetőséget.

Szembeötlő jelenség az erőteljes fogyás, két hét alatt testsúlyának tíz százalékát elveszítheti, s hosszabb távon mindez odáig fajulhat, hogy elmarad a testi fejlődése, vele együtt lányok esetében, elmaradhat a menstruációja, az elégtelen táplálkozás miatt elkezd hullani a haja, a bőre pergamenszerűvé válik, körmei elszíneződnek, töredezettek. Markáns viselkedésváltozás figyelhető meg az evészavaros fiataloknál, mert visszahúzódóvá válnak, lehangoltak, tanulmányi eredményeik romlanak, az iskolában dekoncentráltak.

Fontos (lenne), hogy a szülők tisztában legyenek vele, milyen internetes tartalmakat olvas gyermekük, mert például az úgynevezett pro ana (pro-anorexia) oldalak rendszeres látogatása megváltoztatja a betegséghez (később pedig a gyógyuláshoz) való viszonyt is. Ezek olyan honlapok, melyeket evészavarban, anorexiában szenvedő tizenéves lányok szerkesztenek, itt megoszthatják történeteiket, tippeket adnak egymásnak ahhoz, hogy miként lehet még vékonyabbnak lenni. „Az anorexia nem betegség, hanem életstílus, a tökéletességhez vezető út!” – hirdetik egymás között. Az oldalak olyannyira népszerűek körükben, hogy alig akad olyan közülük, aki ne ismerné, és jelentős részük rendszeres látogatója is ezeknek a site-oknak.

Elképesztő diétákat javasolnak egymásnak, hogy csak példát hozzunk: reggelire két szelet grapefruit, ebédre egy csésze húsleves, vacsorára két kis uborka.

A rendszeres pro ana fórumok látogatása során könnyen kialakul az a zárt csoport, amelynek tagjai inkább hisznek az internetes alkalmi barátnőiknek, hiszen úgy vélik, ők azok, akik ismerik és megértik a problémáikat, nem úgy, mint a szüleik, akikkel esetleg nincsenek is jó kapcsolatban, sok a konfliktus a szülők és a gyermek között. Az internet kínálta anonimitásnak az „előnye”, hogy a használója mindenféle konzekvencia nélkül feltárhatja az igazi önmagát. A pro-ana közösségek legnagyobb veszélye az, hogy súlyosbítják a tüneteket és mélyítik a kezdődő evészavart, tagjaik még inkább távol kerülnek családjuktól.

Szülőként érdemes végigolvasni egy-egy oldalt, hiszen rengeteg tipp és trükk elhangzik arra vonatkozóan, hogy hogyan titkolják el a tinik az étkezési zavarukat a szüleik elől, vagy hogyan szabaduljanak meg a felesleges kalóriáktól. Meg lehet próbálni letiltani ezeket az oldalakat, bár a fiatalok már saját telefonjukon neteznek, nem a szülők által is ellenőrizhető számítógépeken.  (Itt jegyezzük meg, hogy nemcsak pro ana, hanem pro-recovery oldalakat is találhatunk, amelyek a felépülésről és a gyógyulásról szólnak, ezzel erőt adnak az étkezési zavarral küzdőknek.)

Az összetartozást például karkötő hordásával is kifejezik: az anorexiások pirosat, a bulimiások lilát hordanak. Ahogy egyikük írja, többek közt azért viseli, „mert erőt ad, és emiatt érzem, hogy tartozom valahova, ahol nem ítélnek el, és együtt éreznek velem”.

Ha a szülő észrevett valamilyen jelet vagy tünetet a gyermekén (vagy éppen a pedagógus szólt, mert ő gyakran előbb veszi észre a problémát, mint a család), amely egy esetleges étkezési zavar kialakulására utal, azonnal segíteni kell, és le kell ülni a gyermekkel beszélgetni, nem is egyszer! Nagyon fontos, hogy a beszélgetés(ek) nyugodt hangnemben folyjon, hiszen a kényszerítés, fenyegetés csak még nagyobb ellenállást fog kiváltani. Ki kell deríteni, miért lett a gyermek elégedetlen a saját alakjával, s minél előbb szakemberhez kell fordulni. Ez nem egyszerű, hiszen a fiatalnak jellemzően nincs betegségtudata, nehezen ismeri be, hogy valami baj van. Ezért fontos, hogy a szülő kétségbeesése dacára is igyekezzen nyugodt maradni, és rávenni a gyermeket a szükséges kezelések elvégzésére.

Forrás:

https://weborvos.hu/egeszsegmagazin/a-civilizacios-zavarok-mintaszeru-betegsegei-167958

http://www.varoszoba.hu/cikk/amikor-felemeszt-egy-illuzio-i-beszelgetes-az-anorexia-nervosarol/

https://www.patikamagazin.hu/betegszervezetek/cikkek/cikk/268/9

Hasonló cikkek...