Otthoni bántalmazás

Évente 30 gyermek hal meg Magyarországon bántalmazás, vagy elhanyagolás miatt és a statisztikák szerint több mint hétezer gyermeket ér családon belüli bántalmazás, naponta húsz kiskorút. Becslések szerint egy felfedezett esetre 25 fel nem ismert jut. Ezek döntő többsége családon belül történik, 65 százaléka lelki, 32 százaléka testi, 3 százaléka szexuális bántalmazás. Meddig magánügy, és mikortól szólhatunk bele abba, ki hogyan bánik a családtagjaival? A bántalmazás kérdése azért is összetett, mert nem fekete és fehér a helyzet. A törvény szerint egy pofon is tilos, míg a társadalom nagy része még mindig úgy gondolja, hogy egy-egy nevelő szándékú füles megengedhető, sőt szükséges.

Gyermekbántalmazásnak számít, ha valaki testi vagy lelki fájdalmat, sérülést okoz a gyermeknek, illetve ha gondozóként elhanyagolja a gyermek fizikai és/vagy pszichés szükségleteit. A bántalmazás lehet fizikai, érzelmi vagy szexuális. Ide tartozik az is, ha valaki tanúja, vagy tud róla, de nem akadályozza meg, illetve nem jelenti. A legtöbbször a gyermek saját családtagjai a bántalmazók, de nem feltétlenül a szülők. Az is bántalmazásnak számít, ha a gyermek tanúja annak, hogy családtagjai egymást fizikailag, lelkileg vagy szexuálisan bántalmazzák. Fontos tudni, hogy a bántalmazás szempontjából kifejezetten veszélyeztetettek a dackorszakukat élő óvodás kisgyerekek.

Amit tudni kell: a gyerekek még nem képesek támasz nélkül megállni a helyüket az életben, részben vagy teljesen kiszolgáltatottak szüleiknek, gondozóiknak. A bántalmazott gyermek tragédiája, hogy éppen az bántja, akiben száz százalékig meg kell bíznia, akitől a szeretetet kapja, akihez valójában vigaszért fordulhatna, ha az életben nehézségei támadnak. Ha nem bízik benne, magára marad, ám még kicsi ahhoz, hogy boldoguljon. Így tehát általában bízik a bántalmazóiban, és magára veszi a felelősséget: biztos azért verik, azért alázzák meg, vagy azért kényszerítik szexuális aktusra, mert megérdemli, mert ilyen a világ.

Sok, gyermekkorában bántalmazott felnőtt számol be arról, hogy óvodás-, kisiskoláskoráig azt hitte, hogy minden gyereket vernek, bántalmaznak, hogy ez az élet rendje. Amikor közösségbe kerül, és találkozik olyan gyerekekkel, akik furcsállják a verést, szidást, akkor döbben rá, hogy őt rendszeresen bántják. Ez az egyik oka, hogy a bántalmazott gyerek maga nem kér segítséget, sőt, nem is sejti, hogy kérhetne. Ugyan az érzelmi bántalmazás nem hagy fizikai nyomot, ugyanúgy rombol, mint a verés. Komoly pszichés zavarok fakadnak a gyermek megalázásából, bizonytalanságban tartásából, megfélemlítéséből, izolációjából. A gyermek megrekedhet a kognitív és érzelmi fejlődésben, önértékelése alacsony lesz, nem tudja megfelelően kifejezni érzelmeit, nem tud kiegyensúlyozott kapcsolatokat teremteni, tartós pszichés zavarokkal fog küzdeni. Ha a szülő vagy a gondozó egyik pillanatban mézes-mázos, a másikban hozzáférhetetlen, vagy éppen dühöngve szidalmazza a gyereket, a gyereknek nincs mihez igazodnia, állandóan retteg, hogy mikor tör ki a vihar, miközben próbál szülei kedvében járni. Állandó készültségben azonban nem lehet fejlődni, tanulni, nehezen alakul ki a késleltetés és az önfegyelem képessége – vagyis újratermelődik egy érzelmileg sérült, szociálisan nehezen alkalmazkodó személyiség, aki könnyen lehet, hogy továbbviszi a bántalmazás „kultúráját”.

Fizikai vagy érzelmi elhanyagolásról beszélünk, ha a gyermek gondozói nem elégítik ki azon szükségleteit, melyek életben maradásához, fejlődéséhez, egészségének megőrzéséhez szükségesek. Ha nem kap eleget enni, ha nincs az időjárásnak megfelelő ruházata, ha nem kap orvosi ellátást, ha nem fürödhet, mosakodhat, ha nem járhat iskolába, óvodába, ha nem biztonságos a környezete. Érzelmi elhanyagolás, ha a gyerekkel nem foglalkoznak, ignorálják. Ha egyedül hagyják olyan életkorban, amelyben még felügyeletre és gondoskodásra szorul.

A testi és lelki bántalmazás fogalma szerencsére egyre inkább elterjed és tudatossá válik a társadalom számára, viszont a passzivitás éppoly káros lehet, mint a durva viselkedés: ha egy gyereket nem etetnek, öltöztetnek, fürdetnek rendesen a szülei, az egyértelmű jele az elhanyagolásnak. Ennek is van azonban egy lelki formája: az úgynevezett „csenddel verés”, vagyis a hideg, közömbös családi légkör megteremtése, amely által a gyerek komoly érzelmi bizonytalanságban nő fel, ez pedig maradandó pszichés károkat okozhat számára. A gyerek legfőbb igénye az érzelmi biztonság.

A gyermekbántalmazás három leggyakoribb oka a kontrollvesztés, a saját szülőktől hozott rossz minta, valamint a szülői eszköztelenség. Utóbbi a legnehezebb kérdés, hiszen a gyereknevelés ideális folyamatát elképzelni könnyű, de egyikünk sem képes teljesíteni, ha napi 24 órában kellene három rohangáló kisgyerekre figyelnie.

És hogy kiket érintenek a fent felsorolt bántalmazási formák? A fizikai bántalmazás inkább a fiúkat és a fiatalabb gyerekeket érinti, míg a verbális abúzus a pubertáskorú lányok esetében a leggyakoribb.

Gyanújelek

A fizikai sérülések sem mindig biztos jelei a bántalmazásnak, hiszen a gyerek eleshet, összeverekedhet a testvérével, leeshet a kismotorról. Mégis, ha rendszeresen sérüléseket látunk rajta, s azt látjuk, zavarba jön, ha az okára rákérdezünk, érdemes felhívni erre az óvodaorvos figyelmét. A pszichés tünetek legtöbbször családi problémákra hívják fel a figyelmet, de nem mindig van szó bántalmazásról. Fontos, hogy mindig alaposan, a körülményeket figyelembe véve ítéljük meg a helyzetet.

A bántalmazott gyerekeknél az alábbi jelek közül egy vagy több együttesen is megjelenhet:

  • Lesüti a szemét, nem tart sokáig szemkontaktust. Tekintete üres, nem érdeklődő.
  • Feltűnően készséges, alázatos a felnőttekkel.
  • Közömbös olyan dogokkal szemben is, ami más gyermekeknek örömet okozna.
  • Bizalmatlan a felnőttekkel és a gyerekekkel is.
  • Tartózkodik az érintéstől, megijed, összerezzen, ha egy kéz közelít az arcához.
  • Alvászavarral, állandó fáradtsággal küzd.
  • Nehezen összpontosítja a figyelmét
  • Társaival kapcsolati problémái vannak.
  • Hirtelen megváltozik a viselkedése.

Hogyan segítsünk a gyereknek?

  • Ha fény derül a bántalmazásra, a legfontosabb a további bántalmazás megelőzése a gyermekvédelmi szervek bevonásával.
  • Alakítsunk ki tapintatosan bizalommal teli kapcsolatot a gyermekkel!
  • Fogadjuk el a gyereket és speciális érzelmi állapotát! Természetes, hogy ambivalens érzései vannak a bántalmazóval kapcsolatban.
  • Adjunk neki alkalmat, hogy erőszakmentes kommunikációt és békés konfliktuskezelést tanuljon példánk nyomán és játékok segítségével!

Hogyan segítsünk a szülőknek?

Ha a szülő a bántalmazó, keressünk speciálisan felkészült szakembert, hogy a bántalmazás napvilágra kerülése ne juttassa a családot, benne a gyereket még nehezebb helyzetbe! Ha a bántalmazó szülő segítséget kér, ne ítélkezzünk, döntsünk a segítségnyújtás mellett! Beszélgessünk velük a lehetséges agressziómentes nevelési stratégiákról! Segítsünk szakembert vagy terápiás csoportot keresni a szülőknek!

A hivatalos szervek mellett alternatívát kínálnak a működő civil szervezetek: ilyen a NANE (Nők a Nőkért az Erőszak Ellen), a Hintalovon Alapítvány, a PATENT Jogvédő Egyesület és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány.

Forrás:
http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/gyermekbantalmazas_es_elhanyagolas
http://elteonline.hu/kozelet/2019/01/28/a-gyerek-lelke-nem-egy-tolltarto-amit-kitesz-az-iskolapadra-kerekasztal-beszelgetes-a-gyermekbantalmazasrol/
https://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/bantalmazott-gyerekek

Hasonló cikkek...