Mit tehetünk, ha TIK-zavaros a gyermek?
A tik valamilyen formájával szinte minden nap találkozunk, mégis sok tévképzet él róla, ami nehezíti a felismerését, elfogadását és kezelését. Ugyanakkor a tik nagy gondot okoz a gyermek szülei, hozzátartozói, pedagógusai és társai számára. „A tik akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő, sztereotip mozgás (motoros tik) vagy hangadás (vokális tik), amely – az extrémen súlyos eseteket kivéve – nem jelentkezik folyamatosan. Fontos tudni, hogy nem akaratlagos jelenségről van szó. Megtévesztő lehet, hogy a gyermekek egy időre, többnyire néhány percre, de akár órákra is vissza tudják tartani a kóros jelenséget, amely ezt követően még nagyobb erővel tör elő. A tiket a nyugtalanság, düh, stressz, izgatottság, fáradtság fokozza, a pihenés, lazítás vagy éppen figyelemkoncentráció csökkenti.” (https://www.bethesda.hu/kisokos/gyermekkori-tic-rol) Jellegzetes helyzet, amikor a tikelő gyermek az orvosi rendelőbe belépve, az izgalom miatt azonnal mutatja a tünetet, majd a kezdeti beszélgetés alatt megnyugodva, illetve a vizsgálat alatt, feladathelyzetben teljesen tünetmentessé válik.
Mi okozza?
A betegség oka nem ismert. Bár gyakran mutat családi halmozódást, a tikelés pontos öröklésmenete nem ismert. A leginkább elfogadott elmélet szerint a tik kialakulásának hátterében az agyi ingerületátvivő anyagok egyensúlyának megbomlása áll. Bizonyos élethelyzetek kifejezetten provokáló hatásúak lehetnek: ilyen például az iskolakezdés. A hullámzó lefolyás azonban spontán is jelentkezhet, nem mindig köthető érzelmi állapothoz, pszichés feszültséghez. A tik diagnózisát a tünetek alapján állítja fel az orvos. „A felnőttkorba érve a tünetek enyhülnek vagy elmúlnak, tehát az agy érési folyamatainak is lehet szerepe. Nagyobb tanulmányok azt mutatják, hogy serdülő- vagy felnőttkorra az esetek egyharmada lesz tünetmentes és további harmadánál enyhülnek a tünetek.”
(https://www.bethesda.hu/kisokos/gyermekkori-tic-rol)
Milyen formái léteznek?
A motoros tik egyszerű formái lehetnek például hunyorgás, grimaszolás, orrhúzogatás, a szemgolyók hirtelen elfordítása, fejrángatás, vállrándítás, lábdobogás, összetett formái például a szökdécselés, ugrálás, tapogatás. Hunyorgás és szemforgatás esetén gyakran szemészeti, köhögés és krákogás esetén gégészeti vagy allergológiai problémára gondolnak a szülők, de sokszor még az orvosok is. Az akaratlan mozdulatok sokszor célszerűnek tűnnek – ilyen például a fej megrázása a haj elsöprése céljából –, de egy idő után feltűnik, hogy nem erről van szó. Komplex motoros tik például a szökdécselés, ugrálás, guggolás, esetleg furcsa kar-, vagy törzsmozdulatok. Idetartozik az emberek mozgásainak, gesztusainak és cselekvéseinek átvétele és/vagy utánzása (echopraxia), az obszcén tartalmú mozdulatok megtétele (kopropraxia), tárgyak vagy emberek akaratlan megérintése. A tiket általában kellemetlen érzés előzi meg a tik helyén.
„A vokális (hangadásos) tik alatt hangok vagy zajok önkéntelen kibocsátását (ún. egyszerű vokális tik), vagy szavak, esetleg mondatok önkéntelen kimondását (ún. komplex vokális tik) értjük. Tipikus vokális tik lehet ugyanakkor az akaratlan, visszatérő köhögés (megfázás hiányában), sipítás, torokköszörülés, dörmögés, hangos be- és kilégzés, lihegés, kacarászás, esetleg ugató, vagy nyivákoló hangok, vagy hangos visítás.” (www.tourette.hu) A vokális tik egyik formája más emberek szavainak, vagy egész mondatainak különösebb ok nélküli megismétlése (echolália), a személy által kiejtett szavak, szótagok, vagy mondatrészek ismétlése, amelynek erősebb formája a dadogáshoz hasonlít (palilália). Másik formája a társadalomban kevéssé elfogadott, obszcén tartalmú szavak akaratlan és heves kiejtése (koprolália). Összetett formák esetén a helyzethez nem illő szavak, szótagok, rövid mondatok ismételgetése jelentkezik.
A tik-rendellenességek legsúlyosabb formája a kórképet leíró XIX. századi francia ideggyógyászról elnevezett Gilles de la Tourette szindróma (TS), amely egy évnél tovább fennálló többféle motoros tik és legalább egyféle vokális tik egyidejű fennállása esetén állapítható meg. A betegség lefolyása alatt a tikek típusa, helye, gyakorisága, súlyossága változik. A betegség nagyon összetett, minden eset egyéni. A tik bizonyos idegrendszeri betegségek tüneteként is jelentkezhet. A tik-rendellenességhez egyéb tünetek és betegségek – például a kényszercselekvések-kényszergondolatok, a hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma, valamint egyéb viselkedészavarok – is társulhatnak. A TS naponta több alkalommal, gyakran mindennap megfigyelhető, halmozottan, periódusokban jelentkezik. A betegség lefolyása során tünetmentes időszakok figyelhetők meg, amelyek nem hosszabbak három hónapnál.
A Tourette szindróma klinikai kivizsgálása és diagnózisának felállítása az orvos (neurológus, pszichiáter, gyermekpszichiáter, gyermekorvos) feladata. A diagnózis a következő feltételek teljesülése esetén állítható fel: „több motoros tik (rángás) és legalább egy vokális tik fennállása, az első tünetek a 18. életév előtt jelentkeznek, a tünetek több mint egy évig fennállnak, a betegség lefolyása alatt a tikek a típusukat, a gyakoriságukat, a számukat, a helyüket, a formájukat és a súlyossági fokukat tekintve változnak, valamint az egyéb betegségek kizárásra kerültek.” (www.tourette.hu)
Hogyan kezelhető?
A tik tünetei egyeseknél olyannyira enyhék, hogy nem igényelnek komolyabb kezelést. Próbáljunk meg úgy tenni a gyermek előtt, mintha észre sem vennénk a tüneteket, és sose szóljunk rá, ha a tik tüneteit produkálja! Enyhe esetekben már önmagában az megkönnyebbüléshez vezethet és a tikelés is hamar elmúlik, ha a gyermek tanácsadásban részesül, hosszasan beszélhet szakemberrel a problémáról, és az orvos vagy pszichológus elmagyarázza neki a tünetek okát. Ha a szülők is megértik, hogy mi áll a jelenség hátterében, könnyebben fogják elfogadni a helyzetet. Nem fogják szándékossággal vádolni a gyermeküket, éppen ellenkezőleg: erősíteni fogják az önbizalmát és hozzásegítik a megfelelő önértékeléshez. Fontos, hogy szülők tájékoztassák a gyermekükkel foglalkozó pedagógust is a problémáról, hogy ő is megfelelő módon tudja kezelni a helyzetet. A pedagógusok értő közreműködésének fontos szerepe van abban, hogy a tik-zavarral küzdő gyermeket ne csúfolják, vagy közösítsék ki az iskolatársai.
A nem gyógyszeres kezelések közé különböző viselkedés-terápiák tartoznak. Ennek egyik fajtája, amikor megtanítják a gyermeket a tiket megelőző érzés felismerésére és arra, hogy miként kötheti azt össze valamilyen akaratlagos, a tik kitörését akadályozó viselkedéssel. A kevésbé súlyos esetekben relaxációs tréningek is szóba jöhetnek. Számos gyógyszeres kezelés is létezik. Ezek alkalmazásakor az orvos mérlegeli, hogy a kedvező hatás és a szinte minden gyógyszernél fellépő kisebb-nagyobb mellékhatások olyan egyensúlyban legyenek, hogy megmaradjon a gyermek jó közérzete és megfelelő iskolai teljesítménye is. Természetesen a fent említett esetleges társuló betegségeket is kezelni kell.
Forrás:
https://www.bethesda.hu/kisokos/gyermekkori-tic-rol
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/4837/tic-akaratlan-izomrangas-oka