Szobatisztaság: a széklettartás zavarairól
A különböző kultúrákban a szobatisztaságra való szoktatás módja nagy eltéréseket mutat. Csecsemőkorban az ürítés még automatikus módon történik, és a fejlődés során, fokozatosan alakul ki az a képesség, hogy a kisgyermek akaratlagosan tudja kontrollálni az ürítést vezérlő izmait. Ahhoz, hogy a gyermek hólyagjából és végbeléből induló érzékelő pályák jeleket tudjanak továbbítani az agykéregbe, megfelelő testi érettség szükséges.
Valódi szobatisztaságról akkor beszélünk, ha egy kisgyermek képes észlelni a vizelési vagy székelési ingert, valamint vissza is tudja tartani a vizeletét és a székletét, amíg eljut a bilihez vagy a mellékhelységbe. „Ahhoz, hogy egy gyermek egy ilyen komplex tevékenység elvégzésére képes legyen, elengedhetetlenül fontos a megfelelő idegrendszeri és pszichés érettség. Ezért nem szerencsés minél hamarabb szobatisztaságot erőltetni a gyermekünkre.” (https://mindsetpszichologia.hu/2018/09/27/tenyek-es-tevhitek-a-konfliktusmentes-szobatisztasag/)
Mikor számít kórosnak?
„A széklet 4 éves kor feletti, nem megfelelő helyre (például nadrágba, padlóra) történő ürítését, amely ismétlődő (legalább havi gyakoriságú), és lehet akaratlan vagy akaratlagos, enkoprézisnek nevezzük.” (http://gyip.szote.u-szeged.hu/hefop/orvostanh_kep/20_1.pdf) Az enkoprézis a gyermekek 1,5-7,5 százalékánál fordul elő, 8-9 éves gyerekeknél amerikai kutatók 3 százalék körüli előfordulást találtak. Enkoprézis szórványosan, illetve rendszeresen is előfordulhat. Az enkoprézis gyakran összefügg a székletvisszatartással vagy a székrekedéssel. Lehetnek szervi okai is, amelyeket az orvosnak fel kell derítenie, illetve ki kell zárnia ahhoz, hogy felállíthassa az enkoprézis diagnózisát.
Az enkoprézis okai
Az enkoprézis előfordulásánál inkább azonosítható a lelki tényezők jelenléte, mint a bevizelés (enurézis) esetében. Pszichés konfliktus keletkezhet a gyermek és a szülő között a szülői szeretet hiányából, a gyermek széklettel kapcsolatos bűntudatából, szeparációs szorongásából, vagy egy ellenséges világgal szembeni agresszivitásból fakadóan. Az enkoprézis egyfajta „hatalmi harc” is lehet a gyerek és a szoktató szülő között. A szobatisztaságra való szoktatás nem megfelelő módja, illetve a szobatisztaság korai erőltetése is enkoprézis kialakulásához vezethet. Egyes elképzelések szerint a tanulásos-viselkedéses modellek játszanak szerepet az enkoprézis kialakulásában. A székelés körüli fájdalmak feltétlenül hozzájárulnak, hogy a gyermek igyekezzen elkerülni az ilyen jellegű szituációkat. “Enkoprézis kialakulásához vezethet, ha a szülő már csecsemőkorban túl aktívan igyekszik beavatkozni a folyamatba.”
(https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_neveleslelektan/ch04.html
Előfordulhat, hogy a valamilyen testi betegséghez társuló enkoprézis olyan odaadó gondoskodást vált ki a szülőből, amelyet a gyerek igyekszik minél tovább fenntartani. Az enkoprézis kialakulásában közrejátszhat a fizikai fájdalom, a vécéhez kapcsolódó félelem, a szexuális bántalmazás miatti akaratlagos visszatartás, a nem megfelelő étrend, vagy valamilyen aktuálisan zajló, negatív életesemény. A betegség kifejlődése visszavezethető a krónikus székrekedésre, illetve lehet módja az agresszív indulatok kifejezésének, a szociális normák elvetésének.
A betegség kezelése
Az enkoprézis kivizsgálásakor az orvosnak ki kell zárnia az idegrendszeri, illetve szervi, gyomor-bélrendszeri okokat (például a vastagbél-tágulat, krónikus hasmenés, székrekedés, stb.). A betegség kezelése pszichoedukációval, a székletmassza eltávolításával (szükség esetén beöntés), a rendszeres székletürítés biztosításával (székletlazítók alkalmazása, egészséges étrend és életmód bevezetése), valamint a rendszeres vécéhasználatra való szoktatással (viselkedésterápiával) történhet. Az enkoprézis kezelése alapvetően gyermekpszichiáter feladata, aki kognitív viselkedésterápia segítségével sajátíttatja el a gyermekkel a helyes székelési szokásokat. Mint azonban szinte minden pszichoterápia esetében, itt is hosszabb, hónapokig is tartó terápiás folyamatra kell számítani, ami kitartást és türelmet igényel a gyermek és a szülők részéről is. Az enkoprézis esetek 50 százaléka egy éven belül gyógyul.
Mit tehet a szülő?
Nincs ok különösebb pánikra, ha a gyermek 4 éves kora után néha becsúszik egy-egy „baleset”. A szülő túlzott aggodalma ugyanis szorongást válthat ki a gyermekből, ami az enkoprézis irányába sodorhatja a nehezen megszakítható folyamatot. Nem szabad megbüntetni és megalázni a gyermeket, akinek a bekakilás önmagában is erős szégyenérzetet okoz. Különösen figyeljünk oda, ha a már szobatiszta gyermeknél tapasztaljuk az enkoprézis jeleit, ami főként rendezetlen, vagy csonka családi háttérrel rendelkező gyermekek körében gyakori. Ilyenkor érdemes számba venni, hogy milyen változás történt a gyermek életében, ami előidézhette a visszalépést. Ilyen körülmény lehet egy súlyos betegség, vagy haláleset a családban, a költözés, a szülők válása. „Gyakori ok a szeretet vélt vagy valós hiánya, és a szülői szeretet elvesztése körüli vélt vagy valós aggodalom. Még a kistestvér érkezése is kiválthatja a problémát, amire jó előre érdemes felkészíteni a gyermeket, és lehetőleg bevonni őt a baba gondozása körüli eseményekbe. Fontos, hogy a gyermek a kistestvérében lehetőleg társat, ne pedig a szülői szeretet iránti versenytársat lássa.”
(https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/21945/szekleturites-zavara)
A szülők szerepe elengedhetetlen a gyógyulás folyamatában, ezért érdemes szakember tanácsát kérniük abban, hogy elsajátíthassák a pozitív megerősítés módszereit.
Forrás:
https://mindsetpszichologia.hu/2018/09/27/tenyek-es-tevhitek-a-konfliktusmentes-szobatisztasag/
https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/21945/szekleturites-zavara
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_neveleslelektan/ch04.html
http://gyip.szote.u-szeged.hu/hefop/orvostanh_kep/20_1.pdf