Elfogadni a „másságot” szülőként – Nincsenek egyedül!

A társadalom nem elhanyagolható része leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, vagy interszex (LMBTQI), és a többségüknek van családja, így hazánkban sok szülő kerülhet olyan helyzetbe, hogy szembesül azzal, hogy gyermeke szexuális irányultsága, nemi identitása eltér a megszokottól. Lehet, hogy korábban nem ismertek érintettet, vagy csak nem tudtak róla, mégis: az LMBTQI személyek a társadalom mindennapi tagjai, és velük együtt a családjaik és a hozzátartozóik is, csak ritkán láthatóak. Pedig nincsenek egyedül.

Mint minden útnak, ennek is megvannak a maga buktatói és kanyarjai, de már sok család járta végig ugyanezt a pályát, és most is járnak rajta más családok is. Az a fontos, hogy azt észrevegyék, ha baj van. Sok nemi irányultságában más fiatal tapasztal meg depresszív tüneteket, mert félnek a kirekesztéstől, elutasítástól illetve, hogy ők maguk sem tudják elfogadni, hogy az LMBTQI közösséghez tartoznak. Mindez sok belső feszültséget kelt, aminek lehetnek komoly lelki negatív következményei. Mit tegyek, ha felmerül a kétség bennem? Miért rossz, ha a homokba dugjuk a fejünket? Mit tegyek, ha a gyermekem előáll és színt vall?

Fontos, hogy azt kommunikálják otthon, illetve olyan környezetet teremtsenek, ahol a gyerek úgy érzi, hogy mindegy mi történik, szülei elfogadják és szeretik. Egy ilyen kapcsolatban sokkal könnyebben nyílik meg a gyermek. A nevelés improvizációval és kísérletezéssel teli folyamat. Ami kezdetben nehéznek és megterhelőnek tűnik, az végül folyamatosan kezelhetővé válik. A gyermek LMBTQI identitásának elfogadása is hasonló tanulási folyamat. Nincsenek egyszerű, mindenre jó válaszok, de vannak stratégiák, amik segíthetnek, hogy megtaláljuk a közös hangot. Megosztani másokkal, hogy kik is vagyunk valójában, a bizalom és a szeretet jele. Ez sebezhetővé is tesz. Ő kockázatot vállal azzal, hogy megosztja velünk identitását. Lehet, hogy nehéz volt megtudni, hogy az azonos nemű személyekhez (is) vonzódik, vagy a nemi identitása eltér a biológiai nemétől, de ne feledjük, hogy valószínűleg neki is legalább ugyanolyan nehéz volt önmagát elfogadnia, és őszintén beszélnie magáról. Nem jó ötlet lerohanni őket, meg kell várni, ameddig ők szeretnének erről beszélni. Érdemes lehet olyan közösségeket keresni, olyan szülőket, akik hasonló cipőben járnak, és ott megosztani ezeket az érzéseket. Semmiképpen se erőltessünk rá semmit a gyermekünkre. Azt kommunikáljuk felé, hogy bármiről beszélhet, ha szeretne, vagy ha kérdése van, vagy ha esetleg velünk nem, akkor legyen olyan, akivel tud beszélgetni erről. Ha megosztja ezeket a gondjait, az azt jelenti, hogy bízik a szülőkben.

Bálint Eszter – Magyarország legnagyobb és legrégibb jelenleg is működő LMBTQI civil szervezet Lelki Egészség Programjának vezetője – szerint természetes, ha az ember ilyen helyzetben esetleg megdöbben, vagy hirtelen nem tudja, mit is csináljon, de mindenképp biztosítani kell a gyermekünket, hogy ez semmin nem változtat, és ugyanúgy szeretjük, mint eddig.

„Fontos ebben a pillanatban a meghallgatás, hogy ő elmondhassa, mi történik vele, hogy érzi magát. Kellenek az információk, nyitottság a gyerek tapasztalataira, megélésére. Szülők is elmehetnek szakemberhez, vagy kereshetnek olyan közösséget, ahol erről beszélni tudnak. Időbe telik, hogy kezelni tudják a reakcióikat, elfogadják a helyzetet, választ adjanak a gyermeküknek, hogy utána olvassanak az LMBTQI témáknak, hogy megosszák az információt a családdal és barátokkal. Tudni kell, hogy rendben van az azonnali elfogadás, de az is, ha ez nem sikerül rögtön. Sőt, az is, ha ez hosszabb időt vesz igénybe. Mindenki annyi időt szánjon a saját érzései feldolgozására, amennyire szüksége van. Mire túljutnak ezen az időszakon, a gyermekkel való kapcsolat szorosabbá válhat, mint korábban, közelebb kerülhet a családhoz, és egy sokszínű közösséghez, amelynek létezéséről korábban talán nem is tudtak. Kulcsfontosságú, hogy törődjenek a szülők önmagukkal is. Amikor azt tanuljuk, hogyan tudják a gyermeküket legjobban támogatni, saját maguknak is támaszt kell találniuk. Ha elszigetelődnek, szomorúnak, mérgesnek vagy idegesnek érezik magukat, akkor keressenek támogatást! Különösen fontos ez akkor, ha az érzések nyomasztóak és fájdalmasak. Legyünk tisztában a saját szükségleteinkkel, és találjunk valakit, akivel beszélni tudunk erről. Azt tanácsoljuk, hogy ilyenkor ne az LMBTQI gyermekünkhöz forduljunk, mert érzéseink megterhelőek lehetnek számára. Segíthet egy családtag, egy közeli barát, egy segítő személy, a Háttér Társaság Információs és Lelki Segélyszolgálata vagy egy szülői csoport, ahol bizalmas körülmények között találkozhatunk olyan emberekkel, akik hasonló élményeken mentek keresztül”—nyilatkozta Bálint Eszter.

És mik a legjobb mondatok?

• A gyermekem vagy. Úgy szeretlek, ahogy vagy.
• Ettől nem változott semmi, ugyanúgy a gyermekem vagy.
• Köszönöm, hogy őszinte voltál.
• Gondolom, nehéz volt ezt elmondani.
• Huh, adj egy kis időt ezt feldolgozni, biztos neked sem volt egyszerű. Te hogy csináltad? Mesélsz nekem arról, hogy miken mentél át, miután magad is biztos lettél ebben?
• Őszintén megmondom, nem számítottam erre. De elfogadom, amit mondasz, és ami vagy. Nem akarlak megváltoztatni.
• Féltelek. Meg vagyok ijedve, hogy mi lesz veled a világban. Nehogy bántsanak emiatt.

Gondoltam már, hogy ez lehet veled, de meg akartam várni, hogy te magad oszd meg velem.

Forrás: http://hatter.hu/sites/default/files/dokumentum/kiadvany/szulok-a-szivarvany-alatt-a5-912-www.pdf