Engedje játszani gyermekét!
Az óvodáskorú gyermek személyiségfejlődésének egyik legfontosabb eszköze a játék. Játék közben a gyermek sajátos módon képezi le a valóságot, újra átéli és a maga módján dolgozza fel a való életben szerzett élményeket. Ugyanakkor – a valósággal ellentétben – a játékban minden megtörténhet, és a gyermek felnőttek, mesehősök, vagy akár állatok szerepébe is bújhat. A kortársakkal történő játék hozzásegíti a gyermeket, hogy fejlődjenek a társas kapcsolatai, és a közös élmény révén barátságok szövődjenek.
Az óvodáskorú gyermekek játéktevékenységének kapcsán érdemes megszívlelni Vekerdy Tamás (1935-2019) pszichológus szavait: „A magyar óvodai alapprogram is leszögezi, hogy az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá nem a játékos tanulás vagy a fejlesztő játék, hanem a szabad játék.” (Vekerdy Tamás: Kisgyerekek, óvodások – Central Médiacsoport, Budapest, 2016)
Szabad játék – fejlesztő játék
Az óvodáskorú gyermekek játéktevékenysége kapcsán fontos különbséget tenni az ún. szabad játék és az irányított játék között.
A szabad játék a gyermek belső énjéből fakadó olyan tevékenység, amelynek során a saját ritmusában és elképzelései szerint alkotja meg a maga világát. Ezzel szemben az irányított játék – ahogy az elnevezés is mutatja – során a felnőtt által meghatározott szabályok szerint zajlik a játék a szülő, vagy óvódapedagógus céljai mentén. Jól mutatja a szabad játék és az irányított játék közötti különbséget a következő egyszerű példa. Ha a gyermek hívó szavára – „Gyere velem játszani a babakonyhába! Főztem neked teát.” – letelepedünk mellé, és megdicsérjük, milyen finomra sikerült a tea, szabad játék történik. Ha azonban azt mondjuk neki játék közben, hogy „Kérek a teába mézet és citromot!”, vagy „Nem teát kérek, hanem inkább kávét!”, már nem a gyermek fantáziája szerint játszunk, vagyis átvettük a játék feletti irányítást. Ha pedig három cukrot kérünk a képzeletbeli teába, máris fejlesztő tevékenységet végzünk, és a számok világába vezetjük be őt. Ha társasjátékot kezdeményezünk a gyermekkel, fejlesztő játékot végzünk vele, míg ha leteszünk a gyermek elé egy társasjátékot, de hagyjuk, hogy azt kezdjen vele, amit akar, például rakja el a bábukat és autópályának használja a játéktáblát, máris szabad játékká alakult át a gyermek tevékenysége.
Lényeges, hogy engedjünk elegendő teret a szabad játéknak, amit nem mindig könnyű megvalósítani. Ha például kivisszük a gyermeket a játszótérre, és arra kérjük, építsen homokvárat, máris a mi kívánságunkat teljesíti, vagyis a mi elképzelésünk szerint játszik. Természetesen ezt a szituációt is élvezi a gyermek, de valójában a szülő/óvónő elvárásainak felel meg. Ha viszont a kezébe adjuk a vödröt és a lapátot, és hagyjuk, hogy azt tegyen velük, amihez kedve tartja, a szabad játéknak adtunk lehetőséget.
„Ha hagyjuk őket szabadon játszani, akkor a fantáziájuk kialakulásához nagyban hozzá tudunk járulni, ami pedig az agy fejlődésében kiemelt szerepet játszik. A belső képek kialakításának képességétől lesznek okosak, szeretnek olvasni és így lesznek saját, egyedi ötleteik. Amikor azt játszhatnak, amit szeretnének, akkor elkezd szárnyalni a fantáziájuk és nagyon értékes önfejlesztő munkát végezhetnek.” (http://gyerkoc.com/szabad-jatek/)
Mindez nem jelenti azt, hogy a gyermeknek nincs szüksége fejlesztő játékra! A fejlesztő játékoknak komoly szerepük van óvodáskorban, hiszen az összes ismeretet ebben a formában adják át a pedagógusok a gyermekeknek. Az óvodákban az esetek döntő többségében szinte a nap minden szakában zajlik valamilyen fejlesztő játék. Ez történhet egyrészt spontán módon: egy adott szituációt kihasználva igyekszik az óvódapedagógus valamilyen ismeretet átadni a gyermekeknek, illetve fejleszteni a képességeit. Az előbbi babakonyha példánál maradva: „Megittam a teát, üres a poharam. Kérlek, tölts még nekem egy keveset!” Másrészt történhet a fejlesztő játék előre megtervezett módon is: például a gyermekeknek az asztalra kirakott tárgyakból piramist kell építeniük, vagy az óvónő által előre felállított piramishoz hasonló építményt kialakítaniuk. Vannak továbbá csoportosan irányított fejlesztő játékok is, ilyenek például a különböző tornajátékok, zenei játékok, kommunikációs játékok.
Mi a baj a készen kapható játékokkal?
Manapság igyekszünk már egész kiskorban fejleszteni a gyermekünk képességeit. A játékboltok kínálata pedig csecsemőkortól kezdve a kész játékok dömpingjét zúdítják ránk, és mi az életkorának megfelelő fejlesztő játékok tucatjával vesszük körbe a gyermekünket. A készen kapható játékokhoz azonban nem szükséges gondolkodni. Ha a gyermek csak a játékboltban kapható fejlesztő játékokkal játszik, vagyis mindig kívülről kap impulzust a játékhoz, nem lesznek saját ötletei, kívülről fogja várni az „útmutatást”. Ha pedig nem kap kívülről ötletet, előbb-utóbb unatkozni kezd, mert nem képes saját maga kitalálni játékokat. Ezért érdemes már a csúszó-mászó korszakában a kisded elé tenni különböző tárgyakat (fakanalat, fedőt, szűrőt, stb.), és hagyni, hogy önmaga fedezze fel azokat. Így szép lassan, ahogy a gyermek halad előre az időben, a saját játéktevékenysége egyre izgalmasabbá, sokrétűbbé, színesebbé fog válni. Kitalálja a játékot, megtervezi, hogy mire van hozzá szüksége, vagyis használja a fantáziáját. Erről szól a világ felfedezése, hiszen csak a saját tapasztalatok épülnek be – méghozzá gyorsan – a gyermek gondolkodásába, ellenben az „ezüsttálcán” nyújtott impulzusokkal, amelyekhez semmi köze sincs.
Találjuk meg az egyensúlyt!
Fontos a két játékforma közötti egészséges egyensúly megteremtése, mivel a gyermeknek mindkettőre egyformán szüksége van. Természetesen nyugodtan játszhatunk otthon a gyermekkel irányított játékot is – kártya, társasjáték, memóriajáték, stb. –, de mindenképpen jusson idő arra, hogy a gyermek saját maga által kitalált szabályok szerint is történjen közös játék. A jól kialakított napirendben minden nap helyet kap a szabad játék és az irányított játék. Hazafelé tartva az óvodából elvihetjük a gyermekünket a játszótérre, majd a hazaérkezést követően – amíg elkészítjük a vacsorát és ellátjuk az otthoni teendőket – hagyjuk, hogy a gyermek a saját játékát játssza. Ezután mi magunk is leülhetünk a gyermek mellé és együtt játszhatunk vele. Ha mind otthon, mind az óvodában sikerül megtalálnunk az egyensúlyt a kétféle játék között, kellő teret nyújtunk a gyermeknek az öntevékenységhez, és nagymértékben hozzásegítjük a fejlődéshez, a világról szerzett ismereteinek elmélyítéséhez.
Források:
http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/a_gyermek_jtktevkenysge.html
Vekerdy Tamás: Kisgyerekek, óvodások – Central Médiacsoport, Budapest, 2016