Játékfüggő a gyerekem?

Jó néhány szülő találkozik a sok időt rabló számítógépes játékok okozta problémákkal gyermeke nevelésével és tanulásával kapcsolatban. Napjainkban a gyerekek és a fiatalok életük bizonyos szakaszaiban meglehetősen sok időt töltenek a számítógépes játékokkal, különösen online játékokkal.

Baj, ha játszik a gyerek?

A játék az ember alapvető szükséglete, fejlődésünk egyik motorja, elengedhetetlen az érési folyamatok katalizálásához, bizonyos készségek elsajátításához. Nem kell tartani attól, hogy a számítógépes játék, vagy az online kapcsolat a gyermek/serdülő bizonyos életszakaszában nagy jelentőséget kap, ha eközben a társadalmi kapcsolatai továbbra is fennállnak, a baráti kapcsolatai a valós (a számítógépen kívüli) életben fennmaradnak, az egyéb hobbikat, sportolást, vagy zenélést nem hagyja abba, és az iskolai teljesítménye sem romlik. Mindemellett nagyon fontos, hogy a szülők megbeszéljék a gyermekekkel a médiafogyasztás szokásait és feltételeit, és kínáljanak számára egyéb szabadidős, sport, kulturális lehetőségeket is. A számítógépes játék a fiatalok által megélt kudarcok, sikertelenségek, önértékelési problémák miatt kaphat különösen nagy szerepet. Az élet egyéb területein hiányzó elismerés pótlására, helyettesítésére jó alkalmat ad a számítógépes játékokkal eltöltött rengeteg idő. Minél inkább elhanyagolja valaki a családi és az otthonon kívüli kapcsolatait és kötelességeit, annál inkább igényli, hogy valahonnan máshonnan, kívülről találjon támogatást.

 Hogyan kezdődik?

A gyermek a társaitól szerez tudomást a számítógépes játékokról, amelyeket velük közösen ki is próbál. Akkor jut eszébe, hogy ezzel töltse az idejét, ha nincsenek programok, amelyek lekötnék őt. A játékfüggőség fokozatosan alakul ki: a kezdeti fokozatos belelendülés után egyszer csak azt veszi észre a gyermek, hogy nem feküdt le aludni, mert átjátszotta az éjszakát. Különösen addiktívak lehetnek az online interaktív játékok, szerepjátékok, amelyek alkalmával akár csapatban is játszhatnak a fiatalok, mivel úgy érzik, hogy nem hagyhatják cserben a csapattársaikat.

Minél több időt tölt a gyermek gép előtt, annál inkább kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett. Csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban. A baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, az „igazi barátságot” már az együttjátszás élménye adja. A tanulmányi eredménye romlani kezd, egyre kevesebbet tanul. Megváltozik a realitásérzéke, egyre erősebb „sikerforrást” jelent számára a számítógépes játékok során elért eredmény. Fontos tudni, hogy nem csak a számítógépes játékokat, más médiákat is, például a televíziót és az internetet is lehet káros mértékben használni. A serdülők különös kockázatnak vannak kitéve, hiszen éppen ebben az életkorban aktuális a valós életben a társas kapcsolatok, barátságok kiépítése, ami az online világ keretei között nem lehetséges. A személyes kapcsolatok hiányára válaszként a fiatal a virtuális világba menekül, aminek folytán egyre jobban eltávolodik a valóságtól.

Mit jelent a játékfüggőség?

A számítógépes játékfüggés több annál, hogy a gyermek szeret játszani, mivel a kötődés nagyon erős. Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint a játékfüggőség olyan megváltozott viselkedésmintázat, amely elég súlyos ahhoz, hogy jelentős személyes, családi, szociális, oktatási, foglalkozási vagy egyéb fontos működési területeket érintő változást okozzon. A függő személyiség nem tud lemondani a játékról még akkor sem, ha érzi annak testi, lelki és szociális ártalmait, vagy a környezete tiltja.

Kényszeres fázisba akkor kerül a játékos, ha már „offline” állapotban is a játékról gondolkodik, fantáziál, sőt egyesek eljutnak arra a szintre, hogy éjszaka is arról álmodnak. A függőség jele, ha a felhasználó elveszti a kontrollját a játék fölött; a videojáték magasabb prioritást kap az életében, mint bármilyen más, hétköznapi tevékenységek. E tüneteknek legalább egy éven át kell jelentkezniük ahhoz, hogy valós veszélyről lehessen beszélni. A kényszeres, egész életmódot átalakító, kontrollvesztett játékot űzők szenvednek játékfüggőség szindrómájában. Ez a függőségek között az ún. viselkedési addikciók körébe tartozik. Ilyenkor megszűnik a külvilág a játékos számára. Ez problémáinak látszólagos „megszűnését” is jelenti számára, vagyis a játék akár valamilyen frusztrációra, sokkra, traumára adott válasz is lehet, egyfajta menekülés a valóság elől. A számítógépes játékokat játszók körében felborul a napi életritmus: az evés, alvás és tanulás teljesen rapszodikussá válik. Mindennek következtében a serdülő elveszíti érdeklődését más szabadidős tevékenységek iránt, iskolai teljesítménye fokozatosan romlik, sőt testi tünetek is megjelennek: az alvás, evés-ivás, tisztálkodás elhanyagolása, hízás vagy fogyás, a szem megerőltetéséből származó tünetek, hát- és fejfájás, nyaki fájdalom, a kéz alagút szindrómája, általános fáradtság és kimerültség.

Mi a megoldás?

Semmiképpen sem az eltiltás, hiszen ez esetben elvonási tünetek (nyugtalanság, szorongás, dühroham) jelentkezhetnek. A megoldás a gyermek problémáinak felderítésén és megértésén át vezet. Abban kell segíteni neki, hogy visszataláljon az egészséges játékhasználathoz. A legjobb stratégia, ha Ön elkezd vele beszélgetni a játékról, hogy megismerje, milyen az a virtuális világ, amelyben a napjait tölti. Fiatalabb játékosoknál ez megkönnyíti azt is, hogy közösen alakítsanak ki a játékra vonatkozó szabályokat, amelyek mindkét fél számára elfogadhatók, vagy közösen válasszanak ki játékokat, és határozzák meg a napi vagy heti játékidőt. Bátorítsa őt, hogy játsszon együtt az „offline” barátaival, mert így fejlődhetnek a személyes kapcsolatai, és a játékban tanult készségeket is könnyebben használhatja majd a valós élethelyzetekben. A gyermeknek hatékony segítségre van szüksége, hogy ne egy másik feszültségoldó lehetőséggel pótolja a számítógépet (dohányzás, tévézés, stb.). Ehhez leginkább szülői támaszra van szüksége. Fel kell ismernie, hogy a cselekedete káros a saját magára is: gondoljunk csak az elmagányosodásra, a csökkenő önbizalomra, a romló tanulmányi eredményre, a sokszor labilis lelkiállapotra. Mindezt felismerve nem fog elszakadni a géptől, és ezt nem is várhatjuk tőle, de segíteni kell neki visszakerülni a mindennapi életbe, társas kapcsolataiban, sikereiben meg kell erősíteni őt. A játék tiltása helyett érdemes közös programokat ajánlani neki. A játékfüggőség kezelésében az ún. kognitív viselkedésterápia segíthet leginkább, ezért fontos, hogy gyermeke minél hamarabb szakemberhez jusson.

Források:

Viselkedési addikciók: spektrumszemléletű kutatások (Demetrovics Zsolt, Akadémiai doktori értekezés, 2013)

https://www.webbeteg.hu/cikkek/szenvedelybetegseg/23948/videojatek-fuggoseg-betegseg

https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/jatekfuggoseg/822

http://www.boldog-gyermek.hu/szamitogep_fugges.html

http://kimondhato.hu/jatek/monitor-internet-jatek/tul-sok-ido-a-monitor-elott/