Lázadó kamaszok – meddig elfogadható?
Különc öltözködés, megmagyarázhatatlan reakciók, szokások, brahiból bevállalt őrültségek – mind-mind a felnőtté válási folyamat akár természetes kísérői is lehetnek. Vannak, akik szerint baj is, ha ezeken nem megy át egy gyerek, mások viszont nagyon nehezen viselik. A legfontosabb kérdés azonban, hogy mikortól van szükség szakemberre, mikortól kell komolyan kezelni a helyzetet, mert az már problémát jelent mind a fiatalnak, mind a szülőknek, a környezetnek.
Piros hajjal jön haza, vagy éppen piercingekkel, aztán már vadabbnál vadabb tetoválásokban gondolkozik. Szinte vállalhatatlan öltözéket húz nap, mint nap magára, vagy éppen csak folyamatosan keresi a konfliktust, szinte megmagyarázhatatlan helyzetekben is feszegeti a határait. Kiabál, csapkod, látszólag minden ok nélkül, vagy éppen bezárkózik a szobájába, csutkára tekeri a hangerőt és nem érdekli semmi. Lázad a gyermekünk. És kérdezzük persze, hogy mi, vagy ki ellen, hiszen eddig minden rendben volt, mindent megbeszéltünk?
A serdülőkor sokféle feladat elé állítja a kamaszokat: meg kell küzdeniük a szokatlan és gyors testi változásokkal, meg kell felelniük az iskola és a szülők elvárásainak, önbizalomhiányukat leküzdve be kell illeszkedniük a kortárscsoportjukba, kezelniük kell ébredő szexualitásukat, a másik nem felé megjelenő érdeklődésüket. Nem utolsósorban pedig választ kell találniuk arra, kik is ők valójában, milyen szerepekben érzik otthonosan önmagukat és hogyan tudják a legkülönbözőbb szerepeiket sikeresen integrálni. Önmaguk keresésekor önállóságra és a szülőkről való leszakadásra, autonómiára vágynak, hogy átvehessék a kontrollt saját életük fölött, és kialakíthassák saját énjük határait. És nem biztos, hogy jó, ha annyira „sima” a serdülőkor, hogy szinte észre se lehet venni. A kamaszkor fontos időszak, és ha valaki elmulasztja, eltussolja ennek lelki feladatait, akkor később nehézkesebb pótolni. De mégis mikortól számít mindez kórosnak, vagy olyan állapotnak, amit kezelni kell?
„Nehéz meghatározni, hogy egy kamaszkori lázadás mikortól tekinthető már kezelendőnek. Nyilván meg kell különböztetni a különböző pszichiátriai kórképek tüneteitől, de összességében fontos, hogy az mennyire veszélyezteti akár a gyereket, akár a környezetét. Ugyanúgy fontos azt is látni, hogy mennyire veszíti el a fiatal a realitásérzékét. Vagyis, ha mondjuk a megszokotthoz, elvárthoz képest szokatlanul viselkedik, de azzal nem bánt másokat és tisztában is van azzal, hogy a normáktól kicsit, vagy akár nagyon eltérő, amit csinál, az még nem betegség. Nyilvánvaló, hogy lépni kell, ha olyan dolgokat tesz, ami, ha nagykorú lenne, akkor emiatt már rendőrségi ügy lenne belőle. Lop, csal, hazudik, verekedik, vagy éppen gyújtogat. Ugyanakkor fontos az is, hogyha bármi rendkívülit tapasztalunk, akkor járjunk a végére”—figyelmeztet dr. Baji Ildikó pszichiáter. „Maga a felnőtté válás egy nehéz folyamat. Az ezzel való megküzdéshez természetesen vannak genetikai adottságaink, de ahhoz a környezet is nagyban hozzájárul, de ezt lehet jól, vagy rosszul gondozni. Az is nagyon változó, hogy melyik családban mi van a tolerálhatóság határain belül. Van, hogy úgy hoznak hozzám egy gyereket, hogy vállalhatatlan a viselkedése, míg ugyanazzal a magatartással a másik családban nem értik, hogy az iskola miért tanácsolta, hogy jöjjenek. Nem törvényszerű, hogy minden kamasz lázad, viszont sok esetben ennek a legfőbb oka, hogy otthon olyanok az elvárások, amikkel vagy nincs igazából tisztában, mégis elszámoltatják, vagy nagyon eltér a sajátjától. A szülő elvárja, hogy a saját értékrendje szerint viselkedjen a gyermeke, de valójában azt nem mutatja, tanítja meg neki. Elvárja az iskolától, óvodától, hogy ott neveljék, de az, amit ott kap, nyilván nem azonos a sajátjával, ami óhatatlanul konfliktust hoz. Pedig ez egy ajándék, hogy nevelhetjük, formálhatjuk a gyermekünket. Ez pedig sokkal kevesebb esélyt is ad arra, hogy ő lázadni fog. Hiszen megtanulta a kereteket, a szabályrendszert és ennek mentén kap segítséget is a felnőtté váláshoz. Ha a szülő nem akarja beletenni az energiáit, ki más, hiszen kinek, ha nem neki a legfontosabb az a gyerek? Vannak nyilván olyan helyzetek, mint az örökbefogadás, amikor elképzelhető, hogy a genetikai háttér tényleg annyira eltérő, hogy nem lesz meg az összhang, vagy amikor egy óvodai, iskolai közösség teljesen eltérő mintát mutat, mint amit otthon látott, ezekre pedig szélsőségesen reagál. De alapvetően, ha megvan a bizalom, az elfogadás, akkor kölcsönös megállapodással fel lehet oldani ezeket a helyzeteket, mert a gyerek pontosan tudni fogja, hogy mi a helyes döntés”— teszi még hozzá a szakember.
És mi a teendőnk?
- A kamaszokkal való konfrontáció szinte sosem működik – csak egy újabb lehetőséget ad nekik arra, hogy az akaratuk és erejük korlátait tesztelhessék. Ha a helyes viselkedésről beszélgetnek, mindig beszéljen a magatartásról általánosan, nem pedig kifejezetten gyermeke viselkedéséről – hiszen így nem fogja úgy érezni, hogy meg kell védenie magát.
- Fontos, hogy a lázadó tinik végiggondolják és felmérjék a veszélyeket. A társadalom egy idő után vagy elfogadja az adott hajstílust (és az elfogadással megszűnik a lázadás fő célja) vagy olyannyira megnehezíti gyermek életét, hogy ő maga akar majd változtatni a haján.
- Természetesen, ha gyermeke valóban veszélyt jelent akár önmagára, akár másokra, akkor mindenképpen közbe kell lépnie – de ekkor sem feltétlenül a legdrasztikusabb módszerekkel.
- Csakis Önön, vagyis a szülőn múlik, hogy belemegy-e a gyermekével való állandó és kétséges eredménnyel járó csatározásba, vagy elébe megy a problémának és határozottan kiáll az önmaga igazáért és nem hagyja annyiban a dolgokat.
- A türelem a tinikkel való együttélés során létfontosságú. Csakúgy, mint a megbocsátásra való képesség. A szülőknek szigorúnak, de igazságosnak kell lenniük lázadó gyermekükkel. A kulcs, hogy felnőttként kezeli gyermekét, de közben óvja is, és elég időt tölt vele otthon. Gyakran érdemes elmagyaráznia a tininek, hogy az adott viselkedésformát nem tűrné el egy felnőttől, de egyszeri alkalommal eltekint tőle. Ám ha a lázadás nem szűnik meg, akkor kezelje úgy, ahogy egy másik felnőttet is kezelne ebben a helyzetben.
- A tinik abban a korban vannak, amikor a világ már nem tűnik többé hatalmasnak, és ugyanígy, az emberek, akik eddig nagynak tűntek, már nem azok. A tinik már semmire sem reagálnak úgy, mint gyermekként tették. Sokszor az jelenti a problémát, hogy a szülők nem veszik észre, hogy a módszereik már nem működnek, hiszen a körülmények megváltoztak, gyermekük elkezdett felnőni. És mivel a gyerekek sokszor gyorsabban nőnek fel, mint ahogy a szülők mindezt észrevennék, tartsa észben, hogy a kamaszra már inkább fiatal felnőttként, nem pedig nagyra nőtt gyerekként kell gondolnia.
Forrás: http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/szuloknek/5618/kamasz-lazadasanak-kezelese