Pánikrohamok- A szorongástól a pánikszerű rosszullétig

A szorongástól a pánikszerű rosszullétig

A pánikzavar egyik formája a szorongásos zavaroknak. A szorongás, a drukk nem feltétlenül káros, sőt: bizonyos szintig egészséges, hiszen fokozza például a teljesítőképességet, ám problémává válik, ha ez a nyugtalanság általános érzéssé lesz. Azt gondolhatnánk laikusként, hogy inkább a felnőttek az érintettjei a pánikbetegségnek, ám sajnos a kamaszok is egyre gyakrabban küzdenek ezzel a szorongás eredetű zavarral, ami pánikszerű rosszulléteket válthat ki náluk..

Hogy mitől válhat pánikbeteggé egy kamasz? Többféle oka is lehet. Először is hajlam kérdése: a gyermek gyakran szorong, ideges. Nagyobb gyakorisággal fordul elő azoknál, akiknek a szülei is valamilyen módon érintettek, mert szorongóbbak, vagy volt pánikbetegségük. Nincs szó örökletességről, de ahol a családban előfordul, ott a gyermeknél is nagyobb az esély a zavar megjelenésére. Ezért is kell az érintett szülőknek még inkább odafigyelniük kamasz gyermekükre, ha tüneteket észlelnek –hiszen ők tudnak segíteni abban, hogy csökkentsék a betegség kialakulásának rizikóját. A tünetek kialakulásában és súlyosbodásában is jelentős szerepe lehet a fokozott szülői odafigyelésnek, ami megnyugtatás helyett a kisebb szorongások felerősítésében nyilvánulhat meg. Fontos, hogy ne támasszanak túlzott, a gyermekük képességeit meghaladó követeléseket a kamasszal szemben, mert ezzel szorongást váltanak ki szülöttükből. Abban is sokat segíthet a szülő, hogy időben megfelelő szakemberhez forduljanak a pánikzavar kezelésére.

„A pánikbetegségnek két típusa van. Az egyik a pánikbetegség agorafóbiával, amely során a pánikroham tömegben, zárt terekben, magasban tartózkodva jelenik meg” (1). A félelem leggyakoribb helyzetei az egyedüllét, sorban állás, liftben lenni, hídon állni, vagy bármilyen tömegközlekedési eszközön utazni. A beteg attól fél, hogy veszély esetén ezekből a helyzetekből (tűz üt ki a moziban, magaslatról leesik, közlekedési eszközökön a tömeg nem engedi leszállni, rosszul lesz az utcán, stb.) nem tud kimenekülni. Ha ezek a félelmek, szorongások felett a személy elveszti a kontrollt, pánik roham alakulhat ki.

A pánikroham során több tünet jelentkezhet, melyek jellemzően hirtelen lépnek fel és intenzitásuk gyorsan fokozódik: „heves szívdobogás, izzadás, remegés, légszomj, mellkasi nyomásérzés, szédülés, ájulás érzése, hányinger, hideg vagy meleg hullám, valamint idegenszerű érzés, zsibbadás, érzéketlenség, a megőrüléstől, ájulástól, kontroll elvesztésétől vagy infarktustól való kifejezett halálfélelem. A pánikroham alatt a tünetek percek alatt elérik intenzitásuk maximumát, maga a roham általában 10-20 percig tart”. (2) Miután jellemzően heves tünetekkel jár egy-egy pánikroham, ügyeletes orvost, mentőket hívják a szülők, ám mire a segítség megérkezik, gyakran már elmúlik a rosszullét. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha ezek a rohamok ismétlődnek, és a fiatal már előre fél egy esetleges újabb roham kialakulásától, emiatt egyre ritkábban meri elhagyni otthonát (főleg egyedül nem), s kezeletlen esetekben végleg bezárkózik.

Itt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a legelső rohamot gyakran megelőzheti egy tényleges rosszullét (például iskolai ünnepségen hosszú állást követően, stb.). Sok esetben viszont nincs kiváltó ok, rossz élmény. Egyszerűen attól félnek, hogy a felsorolt helyzetekben valami nagyon rossz dolog fog velük történni.

A pánikzavarok másik típusánál nincs jelen az agorafóbia, hanem olyan pánikról beszélhetünk, amikor a kiváltó ok a régmúltba vész, így nem ismerhető fel. Félelmeink, szorongásaink ugyanis kondícionálódnak. Ez azután ismét más neutrális ingereket változtathat szorongást kiváltóvá, s egész szorongás láncolat alakulhat ki belőle, amikor már nem lehet megmondani, hogy évekkel korábban mi volt az a helyzet, ami elindította a folyamatot. Így aztán akár nyugalomban, akár valamilyen cselekvésnél előjöhetnek a pánikszerű tünetek.

A bajban szerencse, hogy a pánikbetegség az egyik legjobban kezelhető a szorongásos zavarok közül. Nem szabad halogatni az orvoshoz fordulást azért sem, mert kialakulhatnak az elkerülő magatartásformák, amelyek megnehezítik gyógyulást. Ha a pánikzavarban szenvedő nem kap terápiás segítséget, akkor egyre súlyosabb formában jelentkezhet a betegsége.

A kezelésében elsődleges a pszichoterápia. Ennek egyik módszere során először átbeszélik a fiatallal, hogy milyen hiedelmei vannak, amik otthona elhagyásában meggátolják. A téves hiedelmeket kognitív terápiával korrigálni igyekeznek a szakemberek.  Ezután a beteget fokozatosan, kísérő segítségével teszik ki a szorongást okozó helyzeteknek (kimegy a lakásból a lépcsőházba, kiáll a ház kapujába, elmegy a villamosmegállóig, stb. s mindaddig áll ott, míg a szorongása nem csökken). Megtaníthatják a feladatokat megelőzően szorongást csökkentő technikákra (pl. autogén tréning). A feladatokat fokozatosan nehezítik, majd önállóan kell őket elvégeznie. Ha a helyzetet olyan szorongáskeltőnek éli meg, hogy hazafutna, buzdítjuk a tanult szorongáscsökkentő technika alkalmazására.

Ha a fenti pszichoterápiás kezeléssel nem érnek el eredményt, vagy a fiatal szorongás szintje olyan magas, hogy a legkisebb szorongást jelentő helyzetet sem tudja meglépni, a pszichoterápia mellett szorongáscsökkentő gyógyszereket is alkalmazhatnak. Cél, hogy az érintett a szorongását kezelni tudja, a pánikrohamot megelőző helyzetet megfelelően értékelje, és kialakítsa saját védelmi mechanizmusát a pánikrohamok megelőzésére.

Nincsenek adatok arra vonatkozóan, hány kamaszt érinthet a pánikbetegség, de nemzetközi adatok szerint a felnőttek közül is csak jóval kevesebben jutnak el orvoshoz. „A pánikbetegség 1980 óta elfogadott diagnózis, a háziorvoshoz forduló, ’pszichiátriai’ betegségben szenvedők jelentős hányadát teszi ki ez a betegpopuláció… Külföldi adatok szerint a háziorvoshoz forduló betegek 6,5 %-a pánikbeteg, további 6,5 %-uk pedig egyaránt szenved pánikbetegségben és major depresszióban. Ez összesen 13 %-a az alapellátásban jelentkezőknek. Magyar adat viszont, hogy kardiológiai szakambulancián 100 egymás után jelentkező beteg közül 19-nek pánikbetegség volt a diagnózisa, további 5 pedig depresszióban szenvedett – belgyógyászati diagnózis nélkül.” (3)

Források:

1 Szorongásos megbetegedések – Pánikzavar http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/betegellatas-es-szakmai-profilok/a-szakambulancian-ellatott-psziches-megbetegedesek/szorongasos-megbetegedesek/

2 Dr. Ágoston Gabriella: A pánikbetegség http://www.bibl.u-szeged.hu/porta/szint/termesz/orvostud/agoston.hun

3 Mi minden állhat a pánikbetegség hátterében? http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/6662/panikbetegseg-rizikofaktorai

Felhasznált irodalom:

Tupi Zsófia: A pánikbetegség hálójában http://fenomena.hu/szivlelo/20190405_a_panikbetegseg_halojaban.aspx

 Pánikzavar, pánikbetegség tünetei és kezelése https://www.egeszsegkalauz.hu/betegsegkereso/mentalis-betegsegek-viselkedeszavarok/panikzavar-panikbetegseg/hz51exk

Hasonló cikkek...