Szenvedélybetegség- Mobiltelefonjával kel, fekszik a gyermekem

Minden, kamaszkorú gyermeket nevelő szülőt aggaszt, amikor azt látja, hogy gyermeke a mobiltelefonjával „fekszik”, azzal „kel”, szinte nem lehet elszakítani az okoseszköztől. Alig tudnak beszélni gyermekükkel, mert az folyton a telefonját bújja, úgy érzik, kirekesztődnek a kamasz életéből. Hiába tartózkodik több időt a gyermek otthon, mert a valós kapcsolatokat háttérbe szorítja a virtuális világé, mégis a családi közös élmények, beszélgetések csökkennek. Ráadásul a laptoppal szemben az okostelefonokat nehezebben tudják ellenőrizni a szülők, akik – tisztelet a kivételnek – általában elég tudatlanok a szűrők ismeretében. Pedig a folyamatos online jelenlét veszélyeket rejt magában, hiszen olyan tartalmakkal találkozhat a gyermek akár hirdetés formájában, akár linkekkel, amelyek nem az korának és érettségének megfelelő oldalakra viszik.   Érdemes ilyen programokról informatikai szakemberekkel egyeztetni, hiszen használatukkal kiszűrhetők ártalmas webtartalmak, látható, merre szörfözik, milyen tartalmakat tölt le a gyermek a neten.

 Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szülő is példa még a kamaszgyermeke számára is, tehát ha otthon azt látja, hogy anyja, apja örökké, de legalábbis sokat lóg a telefonján, akkor ő is hasonlóan fog tenni. Természetesen előnye is van a telefonnak, hiszen így a gyermeket könnyebb elérni, jobban ellenőrizhető merre jár, mit csinál, és ezt sokszor el is kell fogadtatni vele, de nyilván nem szabad visszaélni vele, állandóan ellenőrizgetni, zaklatni őt a kérdezősködéssel.

A társas kapcsolatok, a kommunikáció változását tudomásul is kell venniük az idősebb generációknak, ugyanis a felesleges tiltás csak ellenállást szülhet, inkább meg kell próbálni alkalmazkodni hozzá. „A 13 és 17 éves kor közötti fiatalok kétharmada válaszolta egy friss amerikai felmérésben, hogy szívesebben kommunikál a barátaival online és telefonon, mint személyesen. Ez óriási változás a 2012-ben készült hasonló kutatás eredményeihez képest, akkor ugyanis még az azonos korú fiatalok 49 százaléka favorizálta a személyes beszélgetést – derül ki a Common Sense Media 2018 márciusában és áprilisában készített felméréséből, amit több mint ezer kamasz (13 és 17 éves kor közötti fiatal) megkérdezésével készítettek.” ⁽¹⁾

Ezek a kamaszok már el sem tudják képzelni az életüket mobiltelefon/okoseszköz nélkül, azt is mondják rájuk, hogy digitiális bennszülöttek, hiszen nem éltek az internet előtti időkben, s szinte az anyatejjel együtt „szívják” magukba az okoseszközök használatát. Rendkívül fogékonyak mindenféle ezzel kapcsolatos technikai újításra, az appok letöltése, alkalmazása rutinjellegű esetükben.

„Óriási változás történt a saját okostelefonnal rendelkező kamaszok arányában is: a korcsoporton belül 2012-ben még csak 41 százaléknak volt saját telefonja, ez hat év alatt 89 százalékra emelkedett. A közösségi médiát naponta többször használó tinik aránya 34-ről emelkedett 70 százalékra – ebből 16 százalék ’szinte állandóan’ valamilyen platformon lóg, további 22 százalék pedig óránként többször látogat közösségi oldalakat.” ⁽²⁾ Már nem telefonálnak, mint jó tíz éve, amikor tetemes telefonszámlákat „gyártottak” a szülőknek, hanem csetelnek, rövid szöveges üzeneteket küldözgetnek egymásnak rengeteg rövidítéssel, sajátos szókészlettel, illetve saját rövid videofelvételeiket.

Hogy mit tartunk túlzott használatnak, mikor kezdjen aggódni a szülő, erre nincs egységes javaslat, de mindenképpen érdemes figyelembe venni a pszichológusok álláspontját: „… minden egyes, a mobiltelefon társaságában eltöltött óra hatással van a gyerekek idegrendszeri működésére, fejlődésére, sőt a verbális funkcióikra is. A… telefonokon történő folyamatos változások, történések idővel lobbanékonnyá tehetik a fiatalokat, akik így kevésbé tudnak majd együttműködni, közösségben dolgozni, csökkenhet az önbecsülésük, az érzelmi intelligenciájuk hiányos lehet.” ⁽³⁾

Nyilván jogosan aggódik a szülő, ha gyermekénél már a valós, fizikai baráti, társas kapcsolatokat veszélyezteti a túlzott mobilhasználat, mert egyre inkább magányos, s ezzel együtt boldogtalan lesz a gyermek.  Egyes kutatások szerint az okoseszközök, így a telefon használata azért is vezethet függőséghez, mert használata jutalomérzést vált ki a dopamin szint növekedése miatt, s így vezethet függőség kialakulásához. „Dr. Peter Wybrow, a kaliforniai Idegtudományi Egyetem doktora szerint tanulmányok bizonyítják, hogy ezen digitális eszközök hosszú távú használata depressziót, agresszivitást és nagymértékű szorongást okozhat, sőt akár a valóságérzés torzulását, vagy teljes elvesztését is eredményezheti.” (4)

A függőség kialakulását nomofóbiának nevezik, de nyilván nem mindenki tekinthető betegnek, mégha viszonylag sokat mobilozik is. A szülőkön a példamutatáson túl is sok múlik. Ha jó a viszony a gyermekükkel, élvezik a bizalmát, akkor számos dolgot megbeszélhetnek ezzel kapcsolatban, és azt is megtudhatják, ha gyermekük bántó, sértő üzeneteket kap. Beszélhetnek a közösségi platformokról – s nem árt tudni, hogy a fiatalok már nem a Facebook-ot, hanem az Instragramot, a TikTok-ot, a Messengert preferálják –, megtaníthatják, miként kell használni az oldalakat, figyelmeztethetik őket, hogy mit lehet és mit nem ajánlott posztolni magukról. Itt jegyeznénk meg, hogy a szülők gyermekeikről soha ne posztoljanak ki semmit azok megkérdezése nélkül! A kamaszoknak is tudniuk kell, hogy a szó elszáll, ám az írás megmarad elve szerint még a virtuális világban is súlya van a leírt szavaknak, tehát ne írjanak olyasmit, amit néhány perc, óra, nap múlva megbánnának. Ha zenét akarnak hallgatni az eszközzel, akkor legyenek óvatosak például az utcán közlekedve, soha ne hallgassák akkora hangerővel, hogy ne vegyenek észre egy-egy járművet, közlekedési veszélyhelyzetet – ne váljanak közlekedési baleset áldozatává, ahogy ez sajnos megtörténik napjainkban.

El kell tudni fogadtatni a gyermekkel, hogy a szülő korlátozhatja a mobilhasználatot, érdemes megbeszélni vele, mikor, mennyi időt csetelhet barátaival, mikor ne használja a telefonját, s lehetőség szerint a lefekvés előtt a készülékhasználatot teljesen megszüntetni, ugyanis az alvásra, annak minőségére rossz hatással van a mobilozás.

Szervezzen a család olyan közös programokat, ahol elfelejtheti a kamasz a telefonját, kiránduljanak, menjenek színházba, moziba, tegyék rendszeressé a közös beszélgetéseket.

Ha mégis kialakul a nomofóbia, akkor súlyosságától függően többféle terápia áll rendelkezésre, amihez mindenképpen szakember segítségét kell kérni, s első lépésként a gyermek háziorvosát célszerű felkeresni.

Források:
¹ Bodnár Zsolt: Már nem az élőszó, hanem a csetelés a kamaszok kedvenc beszélgetési formája 
² https://qubit.hu/2018/09/12/mar-nem-az-eloszo-hanem-a-cseteles-a-kamaszok-kedvenc-beszelgetesi-formaja
³ A mobiltelefon hatása a fiatalokra: A telefonfüggőség tönkreteheti a gyermekkort! 
⁴ Gyerekek és az okostelefon: rosszabb a helyzet, mint azt gondoljuk

Felhasznált irodalom:
Rosszul vagy a mobilod nélkül? A nomofóbia tünetei