A testvérféltékenységről és rivalizálásról

by psziadmin · 2020.07.02.

Sok-sok izgalommal, aggodalommal várják a szülők újabb gyermekük születését, azért is, mert tartanak attól, hogy a nagyobbik féltékeny lesz a kisebbre, s nem biztosak magukban: vajon képesek lesznek-e kezelni a testvér érkezésével jelentkező konfliktusokat. Pedig nem szerencsés emiatt szorongani, mert a kistestvért váró gyermek is hasonlóan érezhet. A szülőknek érdemes erősíteniük magukban, hogy „a testvérrel az addig egyedüli gyermek életében csupán egy újabb emberi kapcsolat születik. Ezzel pedig járnak örömök és konfliktusok, csakúgy, mint minden, emberek közötti kötődéssel az életben – magyarázza Juhász Anikó mediátor, gyógypedagógus. – A testvéri kapcsolat speciális kötelék, amely talán a legambivalensebb minden más addigi kontaktus között. Hiszen a gyermekek egyszerre élik meg benne a játszótársak közti bajtársiasságot és a riválisok versengő viselkedését”. ⁽¹⁾

Juhász Anikó szerint a korkülönbségnek nincs jelentősége abban, hogy az elsőszülötthöz a testvére fog a legközelebb állni a családban.

Persze korántsem mindig idilli a testvérkapcsolat, hiszen rendre beárnyékolja a féltékenység: a nagyobbik gyermeknek a kistesó érkezése előtt senkivel nem kellett osztoznia szülei szeretetén, figyelmén, a ráfordított időn, ő volt a szülei, nagyszülei szeme fénye, ám a testvér érkezése után megváltozik minden, elveszíti ezt a pozíciót: kevesebb idő, figyelem jut rá. Emiatt is érezheti úgy, hogy őt már nem szeretik (annyira), hiszen a kistesót etetik, szoptatják, mosdatják, altatják, amit kivételezésként élhet meg, és féltékennyé teheti. Ne lepődjön meg a szülő, hogy hasonló gondoskodást szeretne a nagyobbik gyermek: kérheti az édesanyjától, hogy őt is szoptassa meg, vagy adjon a kistestvére pépes ételéből, szívesen inna a cumisüvegéből. A féltékenység olykor dühvel is párosulhat, amikor azt kívánja a gyermek, hogy inkább ne lenne testvére, vagy kijelenti, hogy csúnya és nem szereti.

Nem szabad az ilyen megjegyzéseket mellre szívnia a szülőnek, hiszen a féltékenység és düh természetes jelenség a rivális testvér jelenléte miatt. Sokkal jobb, ha a szülő megengedi, hogy a nagyobbik kifejezhesse negatív érzéseit, mert ha nem, akkor a gyermek a szülei háta mögött bánthatja a kisebbet. Az érzéseiért pedig semmiképpen sem szabad büntetni a nagyobbik gyermeket: odaadás, figyelem és sok-sok türelmes magyarázat szükséges ahhoz, hogy megértse, mi miért történik. Ajánlatos azonban nagyon odafigyelni, hogy a dühöt, féltékenységet mutató gyermek még rövid időre se maradjon kettesben a kicsivel, mert veszélyeztetheti testi épségét azzal, hogy ráfekszik vagy hozzávág valamit. „Horányi Eszter gyermekpszichológus szerint fontos, hogy az érzelmeket elválasszuk a cselekedetektől. A gyereknek joga van az érzéseihez, bármilyenek legyenek is azok. Ha bosszantja a kicsi, és ő ezért megcsapja, a konkrét cselekedetet kell bírálni. Azt mondhatjuk, hogy ’Nem szabad megütni a másikat’, az olyan mondatokat azonban, hogy ’Ne legyél rá dühös, még olyan kicsi!’ inkább kerüljük.” ⁽²⁾

Olyan is előfordulhat, hogy a nagyobbik testvér látszólag szereti a kicsit, ám a viselkedése mégis megváltozik. Agresszívebbé válik a gyermek, rosszul alszik, ha iskolás, romlik az iskolai teljesítménye – ezekre a jelekre figyelniük kell a szülőknek.

Amikor már nagyobbak a gyerekek, gyakran esnek abba a hibába a szülők, hogy akaratlanul is konkurenciaharcot teremtenek azzal, hogy például a nagyobb testvért állítják példának. A bezzeg a testvéred milyen szorgalmasan tanult, lám, diplomás ember lett, a bezzeg a testvéred soha nem beszél csúnyán típusú mondatok olyannyira nem szerencsések, hogy emiatt még felnőtt korukban is acsarkodó, rossz testvérekké válhatnak a gyermekek. Soha nem szabad összehasonlítgatni őket, mert azzal csak rossz testvéri viszonyt, alacsony önértékelést és a szülőknek meg nem felelés érzetét fogjuk elérni. Ha egy gyerek azt érzi, hogy nem tud megfelelni a szüleinek, mert mindig csak azt hallja, hogy mit nem tud, abból egyenesen következik a kisebbrendűségi érzés. A kisebbrendűségi komplexussal küzdő gyermek és felnőtt soha nem lesz annyira sikeres, mint lehetne.” ⁽³⁾ A gyermekeket önmagukhoz kell mérniük a szülőknek, azt kell figyelniük és értékelniük, miben fejlődtek az elmúlt időszakban. Így a gyermekben is a pozitív önértékelés fog kialakulni, hiszen meg tud felelni szülei elvárásainak, és ez lehet a jövőbeni sikerességének kulcsa is.

„Ha mindkét gyerek megéli, hogy a szülei odafigyelnek rá, amikor szükséges, akkor nem fognak a másodpercekért harcolni. Vagy a ’Kit szeretsz jobban?’ kérdésre nyugodtan mondhatjuk, hogy te vagy az én legkedvesebb Katám (gyerek neve), és a testvéred pedig, a legkedvesebb Marcim! Soha ne válasszunk gyermekeink között. A kedvenc gyerek helyzet nagyon romboló mindkét gyerek számára.” ⁽⁴⁾

A testvérféltékenység enyhítésére a meséket is segítségül hívhatjuk, ilyen például az örök klasszikusnak számító Mazsola és Tádé története Bálint Ágnestől. Mazsolának egy kis tengerimalac lesz a testvére lesz, akire féltékeny, mert Manócska már nemcsak őt szereti, hanem Tádét is. Manócska ügyesen kezeli a helyzetet, így aztán Mazsola és Tádé játszópajtások lesznek, Mazsola élvezi, hogy Tádé szereti őt, sőt, felnéz rá. „Kapcsolatukban nagyon szépen megjelennek az ambivalens érzések, a düh, a féltékenység, ám amellett a ragaszkodás is.” ⁽⁵⁾

Forrás:

¹ Ha kistesó érkezik – 5 tipp, hogy könnyebb legyen az átállás

² Kercsó Dorottya: Ismeretlen, félelmetes érzések hálójában: a testvérféltékenységről

³ Héjja Edit: Testvérek féltékenység nélkül

⁴ Héjja Edit: Testvérek féltékenység nélkül

⁵ 5 + 1 mese a testvérféltékenység oldására – Kádár Annamária ajánlásával

Felhasznált irodalom:

Kercsó Dorottya: Ismeretlen, félelmetes érzések hálójában: a testvérféltékenységről

Héjja Edit: Testvérek féltékenység nélkül

Bojti Andrea: 5 nevelési hiba, melyek elmélyítik a testvérféltékenységet

Medveczky Kata: Testvérféltékenység. Hogyan neveljünk jó testvéreket?

Homor Márta: A testvérféltékenység kezelése