A mozgás már gyermek lelkét is megóvja

Interjú Pálos Attila Zoltán szakedzővel, a VitaKid SE elnökével.

A mozgás létszükséglet. Még ha felnőttként sokszor nehéz is rávenni magunkat, bár ez nekünk is rengeteget segíthet, gyermekeinknek létfontosságú. Nemcsak testi, de lelki egészségüket is megóvják. A szervezetünk nem a tv, számítógép, vagy az iskolapad, kanapé világára van ’kitalálva’, azt folyamatosan, aktívan használni kell, ami a gyerekkorra különösen igaz. Ebben az időszakban a gyerekek tele vannak energiával, aminek levezetéséhez messze nem elegendő a szellemi kapacitásaik kihasználása, nélkülözhetetlen, hogy fizikálisan is aktívak legyenek.

A sport az emberiség történelmével egyidős. Eleinte a mozgás az életben maradást szolgálta majd már az ókorban a verseny és a szórakoztatás volt a cél. Már akkor is tudták, hogy az egészségünk megőrzésének legfontosabb eszköze, ha mozgásban maradunk. Gyerekkorban annyi minden fejlődik, változik, az ideg-, a szív- és érrendszer, hormonális rendszer. Ezeknek a normális szintű fejlődéséhez elengedetlen a rendszeres, életkornak megfelelő mozgásinger. A szív nem tud erősödni, ha gyermekkorban nincs rendszeresen “terhelve”. Az idegrendszer fejlődéséhez fontos, változatos ingerekre van szükség, hogy jól tudjon fejlődni, ami 4-5 éves korban már szinte 100 százalékosan működik. Ha ebből a rendszeres mozgás kimarad, a helyét pedig a számítógépes játékok, a tv és a chips veszi át, az óhatatlanul belső feszültséget okoz, előhozhat, felerősíthet mentális problémákat. A mozgás, a sport védelmet nyújt. Pálos Attila Zoltán szakedző, a VitaKid SE elnöke segített válaszokat adni, miért és hogyan jó a mozgás gyermekeinknek.

  • Mikortól érdemes elkezdeni?
  • Minél előbb. Korosztályonként változó, milyen típusú terhelést, ingereket kell adnunk a normális, életkornak megfelelő fejlődésért. Az idegrendszer fejlődésének a kulcsa megfelelő fizikai terhelés. A rendszeres edzés mind a testi, mind a lelki fejlődést támogatja. Az agresszió már gyerekkorban megjelenik. Ennek levezetésére a legjobb egy jó edzés, ahol a feszültséget a sportpályán, tatamin, vezeti le a gyerek és nem a társain.
  • Mi okozhatja ezt a feszültséget a kicsiknél?
  • A gyerekek nem kis felnőttek, hanem egy önálló, életkoruknak megfelelően fejlődő kis “teremtmények”, rengeteg látható és nem látható érzékszervvel.(nem látható a gyermek lelke..) Mindent éreznek, érzékelnek, ami körülöttük történik. Ezek jó része feszültséget generál bennük, problémás szülői kapcsolatok például, ha ezeket nem oldjuk fel a sporttal, máshogy fog lecsapódni, mondjuk egymás fizikai és szóbeli bántása (bulling), számítógépes agresszív játékok formájában.
  • Már létező betegségeken is segíthet? Van ebben tapasztalatod?
  • Ilyen létező betegség például az egyik, a már gyerekkorban is sajnos egyre inkább elterjedt inzulin rezisztencia, vagy cukorbetegség. Legjobb ellenszer a rendszeres fizikai aktivítás és a helyes étkezési szokások kialakítása, megtanítása. Gerincferdülés: csakis gyógytornász, orvos kollégával együttműködve a sport ennek korrigálására is alkalmas. Hangsúlyozom itt kiemelten fontos a komoly szakmai stábon belüli team munka.
  • Mit látsz amúgy, mennyire milyen arányban sportolnak a gyerekek?
  • Egy nemrég készült felmérés szerint ma Magyarországon minden 4. gyerek túlsúlyos. És akkor a lelki problémákról még nem beszéltünk. Mindez mutathatja, hogy a kelleténél biztosan kevesebben.
  • Mi az egészséges szülői hozzáállás – ne hajszolják túl, de mégis motiválják a gyereket, hol az arany középút?
  • Fontos, hogy ne akarja ráerőltetni saját akaratát a szülő a gyerekre. Amiért a papa focizott, a gyereknek is fociznia kell. Ez ideig-óráig oké, de nem fog hosszú távon sikert, eredményeket hozni. A gyerek kényszerből megy, nem leli benne az örömét. Elfojtja az érzéseit, indulatait. Ez egy időzített bomba. Érdemes kikérni szakember véleményét, esetleg pár sportélettani vizsgálatra (például antropomentria) elvinni a gyereket, milyen típusú sportágra lesz alkalmas. Ha sose fog 160 centiméternél magasabbra nőni a kisfiúnk, nem biztos, hogy a magasugrásban kell gondolkozni.
  • Mik a legjobb mozgásformák gyerekkorban?
  • A gyerekek idegrendszere 4-5 éves korra szinte teljesen kifejlődik. Ennek érdekében érdemes ebben a korban olyan mozgást választani, ami ezt segíti, az idegrendszert is keményen igénybe veszi. Ilyen az úszás, a torna. Kisgyerek korban már szépen elindul a keringési és légzési rendszer domináns fejlődése. Izomtömeg gyarapodásról itt még nem beszélünk. Fontos minél több ciklikus mozgásfajtát végezni, mint a futás, az úszás, kerékpár, valamint a ciklikus sportágak felé is nyitni, például küzdősportok, labdajátékok, ahol az idegrendszer is komoly terhelést kaphat. Kiskamasz korban a gyorsaságot jobban igénylő sportágak a jók. Pubertás korban a nemi hormonok berobbanásával elindulhatnak a nagyobb izomerő kifejtést igénylő sportágak, mint a testépítés, súlyzózás. Itt viszont fontos a szakedzői támogatás. A nagyobb izomerővel összefüggő sprint számokban is robbanásszerű a fejlődés ebben az életkorban.
  • Hogyan hat a sport a lélekre? A lelki fejlődésre?
  • Az én-fejlődés elengedhetetlen feltétele, különösen a beszédtanulás előtt, hogy a gyermek felfedezze a saját testét, és örömet leljen abban, hogy ezt a testet ő irányítja. A kisgyermekkori játékok, vég nélküli gyakorlások éppen ezt a képességet tudják fejleszteni. A fáradhatatlan, „örökmozgó” gyerekek nemcsak az energiáikat vezetik le a mozgással, hanem egyre ügyesebbek lesznek. Egyre inkább megtanulják, hogy mire képesek, és mire nem, mit tudnak gyakorolni, fejleszteni, és mit nem. A kamaszok köztudottan nincsenek túl jóban a megváltozott testi tulajdonságaikkal, a testi változások miatt ügyetlennek, esetlennek érzik magukat. A testnek szüksége van ebben az életkorban is arra, hogy mozogjon, a léleknek pedig arra, hogy úgy érezze, kontroll alatt tartja a testet. Fejleszti az akaraterőt, a kitartást, motivációt ad, aminek hiánya a kamaszoknál probléma szokott lenni. Minden sportágban vannak szabályok, írottak és íratlanok. Ezek mind eszközei a pedagógiai nevelésnek. A gyerek megtanulja, hogy nem az ő akarata fog érvényesülni. Megtanulja, hogy az életben is lesznek szabályok. Megtanulja kezelni az indulatait. Mondjuk, ha veszít a kézilabda csapata, nem verheti meg a bírót. Megtanul csapatban lenni, együtt dolgozni a cél érdekében, amely az edzésen kívül majd később, felnőtt korában szintén hasznos lesz. Megtanulja, hogy az eredményért mennyire sokat kell dolgozni. Mennyi fáradtság, erő kell egy aranyéremhez. Ahogy az életben is majd, ha el akar érni valamit, azt nem adják ingyen.
  • Mennyire más egy-egy kicsi sportigénye, Hogyan lehet akár egy lusta gyereknek is kedvet csinálni? Van ilyen egyáltalán, vagy ezt is az otthoni környezet befolyásolja?
  • A kisgyerekek sosem fáradnak el. Egészen más az energiarendszerük, mint a felnőtteknek. Volt egy kísérlet. Ovisokat és NBI kosarasokat engedtek össze. Együtt kellett mozogniuk. A profi kosarasok dőltek ki előbb. Kiskorban az iskolapadba szorítás sajnos ezt a mozgásvágyat, igényt, nagyban korlátozza. De igény itt is van bőven, nézzük meg az iskolai szüneteket az iskolaudvaron. Jó esetben szaladgálnak a gyerekek boldogan, önfeledten, fociznak, ugróköteleznek, fogócskáznak. Kamaszkorban jön egy örökös fáradtság érzése. Ennek hormonális okai is lehetnek. Hajlamosak ebben a korszakban a fiatalok ellustulni, talán a lányok még jobban.  Ezt tudja felülírni idővel a hiúsági kérdés és a vágy, hogy tetszeni akarnak a másik nemnek. A fiúk elkezdeni konditerembe járni, hogy izmosak legyenek (sajnos edzői felügyelet nélkül ez nagyon veszélyes üzem), a lányok aerobikozni otthon, vagy barátnőkkel az edzőteremben. Lusta gyerek szerintem nincs. Csak szülői odafigyelés, törődés hiánya. Mennyivel egyszerűbb letenni a gyereket a tv elé, mint kimenni vele focizni vagy elvinni karate edzésre. Ha az egyik sportág mondjuk nem vált be, keresni kell másikat,róbálgatni. A kulcs az örömfaktor. Ha ez megvan, a gyerek szívesen fog menni edzésre.

Hasonló cikkek...