Amikor a gyermekem már betegesen szorong
A szorongás alapvetően egy egészséges életösztön, ami, ha nincs, az sokkal súlyosabb problémákat hozhat. Van viszont, amikor ez már kórossáválik, gyermekünk mindennapjait lehetetleníti el. Nem tudja úgy élni az életét, ahogy élhetné, van, hogy már az iskolába sem tud elmenni. A legfontosabb diagnosztizálni a problémát, eljutni a szakemberekhez, mert legtöbbször viselkedésterápiával feloldható az indokolatlan rettegés.
Amikor valaki új élethelyzet, feladat előtt áll, teljesen természetes reakció a szorongás, mert nem biztos benne, hogy meg tudja majd oldani. Ha ez valakiből teljességgel hiányzik, az komoly problémát okozhat. Vannak olyan dolgok, amelyek szinte mindenkiből félelmet váltanak ki – például a kígyók, a mélység, a sötét vagy a valóban életveszélyes szituációk. Ezen túl pedig vészjelző rendszerünk egyéni érzékenységén múlik, hogy kiből milyen helyzetek, milyen események váltanak ki szorongást. Szinte minden gyermek izgul, tart az új helyzetektől, az ismeretlen helyektől és emberektől. Ez alapvetően hasznos reakció, amely a kisgyermekeket ösztönösen az általuk ismert legbiztonságosabb helyre, a szüleikhez tereli vissza. Legtöbbször azonban a szorongás idővel, a tapasztalatok bővülésével enyhül, majd teljesen megszűnik: ha agyunk vészjelző rendszere meggyőződhetett róla, hogy nem fenyeget minket veszély, egy idő után nem jelez tovább.Viszont ez a fajta bizonytalanság is rettegéssé válhat. . Mondjuk, a gyermekünk nem mer felállni felelni, mert szorong, hogy majd nem tud megszólalni, vagy kinevetik, vagy útközben lever valamit a padról, izzadni fog és büdös lesz, vagy ha tudja a választ stréber lesz. A gyerekek 5-10 százaléka küzd már olyan fokú szorongással, hogy szükség van szakember segítségére.
Amikor egy gyermeken a szorongás jeleit látjuk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak ideges vagy félénk, és majd kinövi. De amikor a szorongás olyan erős lesz, hogy súlyosan befolyásolja a gyermek és a családja életét, fontos, hogy segítséget kapjunk.A súlyos, kezeletlen szorongás az idő múlásával egyre rosszabbá válik, mert a gyermek megtanulja, hogy az elkerülés a szorongás csökkentésében segít, legalábbis rövidtávon. Mivel azonban a gyermek – és valójában az egész család – arra törekszik, hogy elkerülje ezeket a félelmeket, csak erősebbek lesznek.
Van, amikor bizonyos dolgok váltanak ki szorongást, de előfordul olyan súlyos szorongásos állapot, amikor szinte bármi kiválthatja. Ami közös valamennyiben az az érzés és a reakció. Izzadó tenyér, remegés, levegő után kapkodás, szapora szívverés, illetve az erre adott válasz: az elkerülés. Ahhoz, hogy segítsük a gyerekeknek legyőzni a szorongást, nem az, hogy megpróbáljuk eltávolítani a stresszt kiváltó tényezőket, hanem, hogy megtanulja, hogyan tudja a szorongást uralni. Ennek a kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb eszköze, amely során a szorongást kiváltó és fenntartó gondolatokkal és viselkedésekkel foglalkozunk, hogy valójában mitől is fél”—mondja dr. Nagy Péter gyermekpszichiáter a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia igazgatója.
„A kognitív viselkedésterápia azon az elképzelésen alapul, hogy a gondolkodás és cselekedet befolyásolja az érzésünket. A torz gondolkodás és a diszfunkcionális viselkedés megváltoztatásával megváltoztathatjuk érzelmeinket is. A szorongásos gyermekek CBT egyik legfontosabb technikája az expozíció és a reakció megelőzése. Az alapötlet az, hogy a gyerekek strukturált, fokozatosan és biztonságos környezetben vannak kitéve azoknak a dolgoknak, amelyek kiváltják a szorongást. Az expozíciós terápia nagyon különbözik a hagyományos terápiától, amelyben a beteg és a terapeuta felfedezheti a szorongás gyökereit, abban a reményben, hogy megváltoztatja viselkedését. Az első lépés a kiváltók azonosítása. Ez kihívások sorozata, amelyek mindegyike még elviselhető. Ahelyett, hogy fekete-fehér módon gondolkodnék – nem érinthetek meg egy kutyát, vagy nem tudok átkelni egy hídon -, a gyerekeket felkérjük, hogy vegyék figyelembe a nehézségi fokot. Mi mekkora nehézséget okoz. Megkérdezhetjük például a szennyeződéstől való félelemmel küzdő gyermekeket: 1-10 skálán milyen nehéz lenne egy ujjal megérinteni az ajtófogantyút? Megérinteni és kinyitni az ajtót? A módszer alapját adó tanuláselmélet szerint a kényszeres viselkedés sajátos tanulási folyamat eredménye. A beteg aktívan tesz valamit, hogy a vélt veszélyt elhárítsa, így a tünetek aktív szorongáselkerülő viselkedésként értelmezhetők. Mondjuk az attól való félelem hatására, hogy a kilincstől fertőzést kaphat, az érintés után addig kell kezet mosni, míg a félelemérzés nem csökken. A terápia célja a kialakult és rögzült, az alkalmazkodást ugyanakkor gátló tüneti viselkedés csökkentése, megszűntetése, illetve az alkalmazkodást segítő normál viselkedés megtanulása. A terápia során a beteget szembesítjük a kényszeres viselkedést előhívó ingerekkel (ingerexpozició), majd megkíséreljük gátolni az ingerkerülő kényszeres viselkedés megjelenését (válaszmegelőzés). Így például a beszennyeződés érzésének megjelenése ellenére a megpróbáljuk a kézmosást mindaddig megakadályozni, míg szennyeződéstől való félelem ébresztette szorongás lecsökken, illetve elmúlik. Az ingerkitételre, illetve a válaszmegelőzésre többféle módszer létezik. Megjeleníthetjük a szorongást kiváltó ingereket fokozatosan erejüknek megfelelően vagy mintegy elárasztva beteget (ingerelárasztás), megjeleníthetjük a valóságban vagy csak gondolatban stb. Válaszmegelőzés során gátolhatjuk az egész rituális cselekménysort, vagy csak egyes elemein változtatunk. A folyamat azzal kezdődik, hogy segítenek nekik és szüleiknek, távolodni a szorongástól, és elkezdenek arra gondolni, mint egy olyan dologra, amely elkülönül attól, akik ők. Ennek egyik módja az, ha azt fogalmazzák meg, hogy mi zajlik a fejükben, és arra buzdítom a gyerekeket, hogy adjunk nevet a zaklatónak, és beszéljünk vele. Elmagyarázzuk, hogy meg tudja tanulni a zaklatás kezelésére szolgáló készségeket, és elképzeljük a gyermekeket, hogy a szorongásukat irányíthatják, nem pedig az irányítják őket. Lehet, hogy felvázolom azokat a dolgokat, amelyeket a gyermek nem tud megtenni félelmei miatt – mint például a saját ágyában aludni, vagy egy barátjának házába menni, vagy ételeket megosztani a családjával -, és hogyan ez érzi magát. Fontos, hogy a gyerekeket megértsük, hogyan működik a szorongásuk, és megszerezzük a bizalmunkat, mert a következő lépés – félelmével szembenézve – attól függ, hogy bíznak-e bennünk. Az expozícióterápia lassan és szisztematikusan segít a gyermeknek szembenézni a félelmével, így megtanulhatja tolerálni a szorongását, amíg az elmúlik, ahelyett, hogy menekülési, elkerülési módot választanák. Amint hozzászoknak az egyes kiváltó okokhoz, a szorongás elmúlik, és készek egyre jobban alkalmazni ezt kilépve a védett zónából is”—magyarázza a folyamatot a szakember.
Forrás:
https://childmind.org/article/behavioral-treatment-kids-anxiety/