Hogyan segíthetjük gyermekünket a hatékonyabb tanulásban?
A gyermekek iskolai helytállása sok mindentől függhet: saját képességeiktől, szociális és kulturális körülményeiktől, motivációs hátterüktől és a tanulás iránti elkötelezettségüktől. E sokféle tényező egyben azt is befolyásolja, hogy milyen egyéni nevelési-oktatási szükségletek merülnek fel az iskolai tanulmányaik során. Mi alapján és ki dönti el, hogy milyen speciális fejlesztésre van szükségük? Milyen segítséget nyújthat ebben a pedagógiai szakszolgálat? Milyen egyéb keretek között nyílik lehetőség a tanulók felzárkóztatására? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni alábbi cikkünkben.
Kinek jár a különleges bánásmód?
Nincs két egyforma gyermek, így még az átlagos képességű tanulók iskolai teljesítménye is nagyban különbözhet egymástól, különösen pedig azoké, akik a kortársaikhoz képest gyengébben, vagy jobban teljesítenek. Ez utóbbiak a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek, akik között a 2011. évi CXC nemzeti köznevelési törvény (Nkt.) megkülönbözteti a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket/tanulókat, valamint az ún. különleges bánásmódot igénylő gyermekeket/tanulókat. Ez utóbbiak három csoportba – a sajátos nevelési igényű (rövidítéssel SNI), a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (rövidítéssel BTMN) és a kiemelten tehetséges gyermekek/tanulók közé – sorolandók. Mit is jelent ez a három kategória? Itt idézzük az Nkt. idevonatkozó definícióit:
„Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.” Az SNI-t megállapító szakértői vélemény alapján a tanulók az állapotuknak megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesülhetnek nevelési tanácsadás, óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, illetve kollégiumi nevelés és oktatás keretében is.
„Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.” BTMN-nek minősülnek a különböző tanulási nehézségek, valamint a hiperaktivitás és a figyelemzavar is. A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek fejlesztő foglalkoztatással felzárkóztathatók, de emellett érdemes olyan tanulási stratégiát is a kezükbe adni – ilyen az ún. pókháló módszer, a halmazábra, vagy a fürtábra elnevezésű tanulástechnika –, amely megtanítja őket tanulni.
Kiemelten tehetségesnek számít „az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség”. A köznevelési törvényhez kapcsolódó 15/2013 (II.26.) EMMI rendelet részletezi a pedagógiai szakszolgálat tehetséggondozással kapcsolatos intézményi feladatait, valamint a tehetséggondozó koordinátor (pedagógus, illetve pszichológus szakképzettségű szakember) teendőit is. A tehetséggondozás történhet a tanórai differenciálás különféle formái, fakultáció, speciális osztály, délutáni foglalkozások (szakkör, blokk, önképzőkör stb.), hétvégi programok, nyári kurzusok és mentorprogram keretében is.
Miben segít a pedagógiai szakszolgálat?
Bár a gyermekek iskolaérettségét már óvodáskorban vizsgálják a nevelési tanácsadó szakemberei, és szükség esetén az óvodai nagycsoportban fejlesztésben részesítik őket, mégis előfordulhat, hogy bizonyos tanulási illetve magatartási zavarokra csak az iskolában derül fény. Ilyen esetekben a szülő igénybe veheti a pedagógiai szakszolgálat segítségét. Magyarországon a pedagógiai szakszolgálat egész országra kiterjedő, járásokra és tankerületekre osztott hálózata foglalkozik minden olyan gyermekkel, akinek fejleszthető, korrigálható problémája van, beleértve a kiemelten tehetséges gyermekek gondozását is. Az ott dolgozó szakemberek végzik el térítésmentesen azt a komplex pszichológiai, pedagógiai-gyógypedagógiai felmérést, amelynek eredménye alapján megállapítják a sajátos nevelési igény vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség meglétét, kiállítják a fentebb már említett szakértői véleményt, és javaslatot tesznek a gyermek fejlesztésének formájára, módjára és helyszínére.
Érdemes még szót ejteni arról, hogy vannak olyan gyermekek is, akik nem sorolhatók a fenti speciális kategóriák egyikébe sem, azonban megkésett vagy eltérő fejlődés tapasztalható náluk a csecsemőkori mozgásfejlődésük során kimaradt, vagy kevés ideig gyakorolt mozgásforma – például négykézláb-mászás – miatt. Ezeknek a gyerekeknek ajánlják a szakemberek az ún. tervezett szenzomotoros tréninget (TSMT), egyszerűbb megfogalmazással okosító tornát. A TSMT fejlesztések többnyire alapítványoknál elérhetőek.
Mire valók a tanodák?
„A Tanoda helyi sajátosságokra, a gyermekek, fiatalok önkéntes részvételére és egyéni szükségleteire építő innovatív szemléletű hátránykompenzáló kezdeményezés, amely a Tanoda fenntartója által autonóm módon használt közösségi színteret működtet. A Tanoda olyan, a személyiségfejlődés egészét szem előtt tartó komplex szolgáltatást nyújt, melyet a köznevelési rendszerben kevésbé sikeres, a társadalmi perifériára szoruló gyermekek és fiatalok korlátozottan vagy egyáltalán nem érhetnek el.” (https://tanodahalozat.hu/) Ezeket a főként hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását segítő szerveződéseket kisebbségi, nemzetiségi önkormányzatok, illetve egyéb civil szervezetek tartják fenn. A tanodák az érintett gyermekek szüleinek beleegyezésével, térítésmentesen végeznek korrepetálást és felzárkóztatást. A tanodai foglalkozásokon a gyermekek tanulási hatékonyságának különböző sztenderd módszerekkel történő fejlesztése, valamint komplex személyiségfejlesztése, életpálya-építése nagyban elősegítheti az iskolai lemorzsolódás és az iskolaelhagyás csökkentését, továbbá a hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi beilleszkedését.
Mit tehetnek a szülők?
A gyermekek tanulási illetve magatartási problémáinak leküzdésében nem csak a velük foglalkozó pedagógusok, gyógypedagógusok, gyermekpszichológusok, konduktorok, gyógytornászok, logopédusok és más szakemberek, hanem a szülők aktív közreműködésére is szükség van. A szülőknek kell megtenniük az első lépést: megbeszélni az észlelt nehézséget a pedagógussal, majd szükség esetén a pedagógiai szakszolgálathoz fordulni és szakértői vizsgálatot kérelmezni. A szülők feladata az is, hogy az iskolában bemutassák a szakértői véleményt, és kérvényezzék az oktatási intézménynél annak figyelembe vételét az oktatás-nevelés folyamán. A fejlesztés során pedig fontos, hogy érzelmileg támogassák, bátorító módon segítsék gyermeküket a foglalkozásokon való részvételben.
Forrás:
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_519_42498_2/ch16s02.html
https://raabe.hu/a-kulonleges-banasmodra-valo-igeny-definicioja-hazai-jogszabaly-szerint/
https://tizperciskola.blog.hu/2015/09/29/miben_segithetnek_a_pedagogiai_szakszolgalatok
https://fpsz.hu/nevelesi-tanacsadas/