Nemcsak felnőttek, gyerekek is lehetnek kényszeresen gyűjtögetők
Nem tudunk belépni már a szobájába, mert talpalatnyi hely sincs. Ha hozzányúlunk az amúgy sokszor teljesen értéktelen dolgaihoz, kiborul. Hoarding, vagyis kényszeres gyűjtögetés. Azok a gyerekek, akik felhalmoznak, érzelmileg kötődnek a megmentett dolgokhoz, gyakran olyanokhoz, ami másoknak szemét. Üres csoki papírok, üdítős dobozok, vagy csak teljesen használhatatlan dolgok tornyosulnak a „birodalmukban”. Bizony, ez is a kényszerbetegségek egyik formája, ismerjük fel, és kérjünk segítséget!
Ugyan amikor a kényszeres gyűjtögetőkre gondolunk, ami egyébként a pszichiátriában is egy új diagnózis, akkor leginkább lomjaikba betemetett felnőtt emberek képe jut az eszünkbe. Otthonoké, ahol az értéktelen lomoktól lépni, leülni, vagy mondjuk, főzni sem lehet. De ez gyerekeknél is előfordulhat, igaz, ők legfeljebb szobájukat tehetik teljesen kaotikussá. De nem csak a gyermekszobában tárolt tárgyak mennyisége különbözteti meg a kényszereseket, azoktól, akik csak rendetlenek. Ő úgy érzi, hogy megmentett dolgokat, amikor valaki eldobta azokat. Érzelmileg kötődik minden kacathoz. Zavarja, ha valaki akárcsak alkalmanként megtisztítja és elteszi a dolgokat. A birtoklás számukra olyan, mint egy szeretett ember. Volt olyan eset, hogy egy gyerek 100 papírtörlő tekercset gyűjtögetett a kanapé alatt. Még gondolhatnánk, hogy egy játék, és amikor a szülő azt mondja: „Figyelj! Lehet, hogy kettőt tartasz, de 98-t kidobunk.” A legtöbb gyerek rendben lenne ezzel, de egy kóros gyűjtögető megsemmisül, sírás, ordítás, vagy pánik kísérheti a próbálkozást, akár agresszió is.
Feltűnő jelek
A kis gyűjtögetők hajlamosak az utcán lévő tárgyakat felvenni, zsebre tenni, jóllehet, maga is tudja, hogy fogalma sincs mit fog velük kezdeni. A dolgokhoz érzelmileg kötődnek, attól tartanak, hogy ha egy fiókba rakják ezeket, elfelejtik őket. Néhány tárgyat ápolnak, mert emlékeztetik őket mondjuk egy boldog élményre. A szakértők szerint az, hogy a gyermekek tárgyakat gyűjtenek, annak alapvetően pozitív szerepe lehet a fejlődésben. Segít a gyermekeknek a kategorizálásban, a szaktudás fejlesztésében, a szervezeti ismeretek gyakorlásában, a kontroll és az identitás felépítésében. Büszkék és szeretik megosztani másokkal, beszélni róluk. Azok a gyerekek viszont, akiknél ez kórossá válik, gyakran zavarban vannak, vagy kellemetlenül érzik magukat, amikor mások látják vagy megérintik a dolgaikat. Ráadásul ezek többnyire teljesen értéktelen holmik, ők mégis ragaszkodnak hozzájuk. És nem tudják megmagyarázni, hogy miért? Nincs az az érzés, hogy nagyon akarom, vagy szükségem van rá, vagy ez bármiben a segítségemre lehet. A szorongás akkor jön, amikor meg kell válni tőle. Vagy amikor valaki elmozdítja, vagy engedélyük nélkül megérinti azokat.
Mi a megoldás?
A kényszeres gyűjtögetés elsődleges kezelési módja, akárcsak bármely más kényszerbetegségnek, az expozíciós terápia. A gyermekek magukkal hozzák az összegyűjtött dolgaikat és nullától tízig terjedő skálán osztályozzák őket, hogy melyik mennyire fontos a számukra. Aztán, kezdve a legkevésbé kedvesekkel, elengedik őket. A cél a birtoklási vágy lelassítása, és segít a gyerekeknek megérteni, hogy egy tárgy vonzó, vagy esetleg értékes lehet, ám mégsem olyan, amit birtokolni kell. Ez a különbség a szükséglet és a vágy között. A terápia végső célja az, hogy a gyerekek képesek legyenek kidobni a dolgokat, korlátozniuk kell a beszerzett új dolgok mennyiségét.
Mi mit tehetünk?
- Korlátozzuk a tereket!
Az otthon tárolt tárgyak mennyiségét korlátozhatjuk, ha szűkítjük a teret, ahová a tárolt tárgyak kerülhetnek. Például, ha gyermeke megannyi tárgyakat halmozott fel a hálószobájában, bevezethetünk egy olyan szabályt, amely szerint a gyermek csak azokat tarthatja ott, amelyek elférnek a könyvespolcokon, íróasztalokon és a szekrényben. Az ezeken a helyeken kívül található tárgyakat eldobják. Feltétlenül adjuk meg, hogy ott is mekkora részre pakolhat. Mert nem lehet, hogy az asztalon nincs hely a házi feladat elvégzésére, a szekrényben a ruháinak.
- „Egy be, egy ki”- ez az aranyszabály.
A korlátozás másik módja az „egy be, egy ki” szabály bevezetése. E szabály szerint a gyermekek bármilyen új tárgyat bevihetnek, de ha valami új bejön, valami régit el kell dobni. Ez nemcsak a házba behozott tárolt tárgyak számát kezeli, hanem lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy gyakorolják azokat a döntéseket, amelyekben „érdemeseknek” tartják a házba hozatalukat.
- Adjon jutalmakat
A szülők számára fontos szem előtt tartani, hogy a gyermekek számára nagyon nehéz megszabadulni ezektől a tárgyaktól. Ezért jutalmazni kell, ha megteszi ezt, vagyis amikor kidobnak valamit, vagy nem hoznak újabbakat haza. A legjobb, ha ezek a jutalmak nem kézzelfogható tárgyak, mivel azok megint csak az otthoni káoszt növelik. Ehelyett a jutalmak tevékenységalapúak lehetnek. Például egy családi film este, ahol a gyermek kiválaszthatja a filmet, korcsolyázhat, pikniket tarthat, beállíthat egy játékidőt, választhat vacsorát, vagy megkaphatja kedvenc desszertjét.
Források: