Táplálkozási zavarok óvódás és kisgyermekkorban
Rettentően válogatós, vagy csak úgy kell beletukmálni az ételt, ha egyáltalán lehet, az étkezés folyton egy cirkusz. Táplálkozási zavarok, amelyekkel megannyi család meg kell, hogy küzdjön, sokszor teljesen tanácstalanul. Lelki okai vannak, rossz szokások, beidegződések, a családi háttér? Egyáltalán mikor beszélhetünk zavarról? Mikor kell terápia, vagy orvosi segítség? Megannyi kérdés, amelyre Erdélyi Alíz dietetikus, táplálkozástudományi szakember ad nekünk válaszokat.
Gyermekek esetében a táplálkozási zavarról elsősorban a kóros soványság, anorexia nervosa, vagy a kóros falási rohamok, és ezeket követő intenzív, az elfogyasztott tápláléktól való szabadulási szándékkal jellemezhető bulimia jut az emberek eszébe. Ezek a zavarok azonban nem az óvodás és kisgyermekkorra jellemzők, sokkal inkább a serdülő kor környékén jelentkezhetnek. De mi az, amivel akár egy 3-4 éves kisgyermek szüleiként is találkozhatunk?
„A kisgyerekek táplálkozásában a kisebb átmeneti problémák gyakoriak. Hiszen sokszor ezen keresztül próbálnak vagy tudnak kifejezni valamit. Ebben a korban ismerkednek meg új ételekkel, de új környezetbe, bölcsödébe, óvodába kerülnek, ami szintén befolyásolja a táplálkozásukat. Fontos, hogy a szülő hogyan reagál az átmeneti problémákra. Gyermekkori táplálkozási zavarról akkor beszélünk, ha a gyermek táplálékfelvétele minőségileg kóros, mondjuk csak és kizárólag egyetlen ételt hajlandó megenni, vagy mennyiségileg meghaladja a normális mértéket. A szülők sokszor nem tudják eldönteni mennyi a valós szükséglete a gyermeknek. Ezért előfordul, hogy túlaggódják magukat és inkább túletetik, vagy szeretetből jutalmazzák, kényeztetik édességek segítségével”—magyarázza Erdélyi Alíz dietetikus. „Amennyiben a szülőnek kétsége van kisgyermeke súlyával, vagy növekedésével kapcsolatban először mindenképp konzultáljon védőnővel, gyermekorvossal és ne a szomszéd, vagy a barátnő csemetéjét vegye referenciának. A táplálkozási zavarokhoz tartozik az elhízás, de a kóros soványság is. Azonban kisgyermekkorban találkozhatunk a táplálék megtagadásával, válogatóssággal, kevés étel elfogyasztásával, vagy ellenkezőleg, habzsolással, ruminációval, ami az elfogyasztott étel ismételt visszaöklendezését jelenti, vagy mondjuk szelektív evéssel, vagyis csak bizonyos ételeket, vagy akár csak egyetlen egyet hajlandó megenni. 2-5 éves kor között tipikus a válogatósság. A szülő azt veszi észre, hogy az eddig mindenevő gyermeke már nem eszi meg a zöldséget, vagy éppen a húst, a gyümölcsöt. Hátterében sok minden állhat egészen onnantól, hogy az óvodában a kedvenc barátja sem eszi meg az adott ételt, az életkori sajátosságon keresztül egészen a lelki problémák kifejezéséig”—folytatja a szakember. „A legfontosabb a türelem, kitartás és odafigyelés. Ha hosszabb idő elteltével sem változik a helyzet érdemes dietetikussal, pszichológussal konzultálni. A válogatósság súlyosabb formája a neofóbia, amikor a gyermek úgy érzi, képtelen enni bizonyos típusú ételekből, undorodik a látványától is. A leggyakrabban érintett dolgok a zöldségek, gyümölcsök. A neofóbia kialakulását sok tényező befolyásolhatja. A szülő kétségbe esik, néha erőszakosan próbálja megetetni a gyermeket. Nem szabad agresszívnek lennie. A gyerek, ha rátukmálják azt az ételt, amitől undorodik, ki fogja hányni, rosszul lesz tőle, ami még inkább súlyosbítja a helyzetet. Gondolkozzunk, mi okozhatja a gondokat! Feltétlenül forduljon szakemberhez. A pszichológus mellett a dietetikus segít a válogatós vagy neofóbiás gyerekeknél az étrend javításában, megvizsgálja, melyek azok a tápanyagok, amelyek hiányoznak, és milyen lehetőségek vannak a pótlására”—folytatja a dietetikus.
Hazánkban a 2-3 éves gyermekek 6,5%-a, a 4-6 évesek 19%-a és a 7-10 éves gyerekek 24%-a túlsúlyos vagy elhízott. Vagyis 3 éves kor felett az életkorral párhuzamosan nő a túlsúlyosok és elhízottak aránya.[i] A gyermekkori elhízás oka többféle. Elhízáshoz vezethet például, a szülők túlzott aggodalma, hogy gyermekük nem eszik eleget, ezért akár többször uzsonnázik, vagy mindig van a táskában egy kis keksz, csoki stb. Az édességek napi szintű fogyasztása, a mozgásszegény életmód, az ételeket a szeretet, stressz oldásra, jutalmazásra vagy, akár unaloműzésre is használják. Számos szervi oka is lehet, melyeket ki kell zárni, majd csak ezután jön a dietetikus és szükség esetén a pszichológus.
„Ahhoz, hogy ne alakuljon ki a gyermekben lelki törés fontos, hogy dietetikussal konzultáljanak illetve elhízás esetén orvosi kivizsgálás is szükséges. A diagnózis birtokában a dietetikus elbeszélget nemcsak a szülőkkel, hanem a gyermekkel is. Fontos, hogy nem fogyókúráról van szó, hanem az étkezésének minőségi megváltoztatásáról. Cél, hogy finomat, jókat egyen a gyermek, ne éhezzen, de az elhízáshoz vezető túlzott energia bevitelt okozó élelmiszereket fokozatosan csökkentsük, vagy mással pótoljuk, miközben növelni szükséges az energia leadást. Ez egy hosszú folyamat, szükség van a gyermek és szűkebb környezete aktív támogatására. Praxisomban azok voltak a legsikeresebb esetek, ahol dietetikusként szorosan együtt tudtam dolgozni a kezelőorvossal, a gyermekkel és a szülők mellett a nagyszülőket is. És természetesen többször találkoztunk, módomban állt akár fél évig is követni a kis pácienst. Soha sem alkalmazunk divatdiétákat, nagy megszorításokat, hiszen egy fejlődő, növekvő szervezetről van szó. Ezért sem beszélünk fogyókúráról. A legideálisabb, orvos, dietetikus, pszichológus és mozgásszakember együttes tevékenysége”—hívta fel a figyelmet Erdélyi Alíz.
[i] Szűcs Zs, Dr.Pálfi E, Dr. badacsonyiné Kassai K.: A hazai gyermekek táplálkozási szokásai egy összehasonlító elemzés tükrében Új Diéta 2019/2-3.