Felső tagozatos lett a gyerek – miért nehéz?

Azok a szülők, akiknek a gyermeke kisiskolás, már megtapasztalhatták, hogy mekkora változást jelentett számára az óvodából az iskolába való átlépés. Ehhez hasonló fordulatot hoz a diákok életébe a negyedik osztályból az ötödikbe, vagyis az alsó tagozatból a felső tagozatba való átmenet. Milyen nehézségekkel kell szembenézniük ebben az időszakban a tanulóknak? Fel vannak-e készülve arra, hogy megfeleljenek az újfajta elvárásoknak? Hogyan támogathatják a pedagógusok a tagozatváltás gördülékennyé tételét, és hogyan segíthetik a szülők a gyermeküket ebben a kritikus életszakaszban?

Mi változik meg felső tagozaton?

Röviden azt válaszolhatnánk, hogy minden, pontosabban szinte minden. Megváltozik a nevelés környezete, a pedagógusok személye és létszáma, a tantárgyak összetétele, a tanulmányi terhelés és a teljesítményértékelés módja, az osztályközösségben elfoglalt hely, és nem utolsósorban a gyermekek életébe köszönt a serdülőkor, annak összes hormonális és érzelmi velejárójával. Nézzük meg egyenként, mit jelent mindez konkrétan az iskolások számára!

Az egyik leginkább drámai változás, amit meg kell élniük a gyerekeknek, hogy el kell szakadniuk az alsó tagozatos tanítójuktól, aki jó esetben négy éven keresztül folyamatosan – még a tanórák közötti szünetekben is – velük volt az iskolában, rajtuk tartotta a szemét, vigyázott rájuk. Ezt a krízist igyekeznek áthidalni a felső tagozaton tanító tanárok azzal, hogy a negyedik évfolyamon hospitálnak, azaz beülnek egy-egy tanórára, így ismerkedve meg leendő tanítványaikkal. Természetesen a negyedik évfolyam befejeztével az alsó tagozatos osztályfőnök formálisan és informálisan is átadja osztályát a leendő ötödikes osztályfőnöknek, vagyis megosztja kollégájával az adott osztályközösséggel kapcsolatos tudnivalókat. Még így is nehéz az elválás a gyermekek számára, olyannyira, hogy óraközi szünetekben sok ötödikes látogat vissza az a régi osztálytermébe azért, hogy válthasson néhány szót a volt tanító nénijével.

Azt is meg kell szokniuk a felső tagozatba lépő tanulóknak, hogy a legtöbb tanintézményben más-más tanteremben zajlanak a tanórák, ezért az óraközi szünetekben a diákoknak „vándorolniuk” kell az iskola épületében. Megszűnik számukra az a jól ismert helyiség, az osztályterem, ahol a saját tárgyaik vették őket körül, és amely az osztályfőnök gondos keze nyomán szinte a második otthonukká vált. Egy kicsit a hontalansághoz hasonlítható ez az érzés, ami nem segíti az amúgy is sok tekintetben megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást.

A tantárgyak kibővülése nemcsak új ismereteket, hanem újfajta követelményeket is hoz a gyermekek életébe, akiknek ehhez mérten újfajta tanulási módszerekre lesz szükségük. Míg az alsó tagozaton szinte játszva tanultak, felső tagozaton egyre hosszabb és bonyolultabb szövegeken kell átrágniuk magukat, majd azokból kiemelniük a lényeget. Az alsó tagozatos tanítók lehetőségeikhez mérten megpróbálják felkészíteni erre a változásra a gyerekeket. Erre több tantárgy keretében nyílik mód, például a környezetismeret órákon megtanítható, hogyan kell vázlatot készíteni egy tankönyvi fejezetből, és fejben rögzíteni a legfontosabb új ismereteket. Természetesen a tudás elsajátítása szinte minden elméleti tantárgy, még a matematika esetében is a szövegértésen alapszik. Ezért nagyon fontos, hogy ha a szülő támogatni szeretné a gyermekét a tanulásban, azt ne úgy tegye, hogy megoldja helyette a feladatot, hanem segítsen neki a feladat értelmezésében. Ha a gyermek kijelenti, hogy nem érti a feladványt, biztassuk arra, hogy olvassa el újra, gondolkodjon, és önmaga próbálja végigjárni a megoldáshoz vezető utat. Mindehhez a tanulónak természetesen bizonyos olvasási szintet kell elérnie. Ha ebben lemaradást észlelünk, akkor tisztázni és orvosolni kell a szövegértés zavarának okát (például a diszlexiát), mert ennek hiányában a gyermek nem lesz képes lépést tartani a tananyaggal. Márpedig erre nagy szüksége lesz, hiszen a felső tagozaton jóval nagyobb léptékben történik az ismeretanyag átadása, sokkal több a házi feladat, és ehhez mérten gyakoribbak a szóbeli illetve írásbeli számonkérések is.

Sok gyermek számára okoz traumát felső tagozaton a teljesítményértékelés, az osztályozás szigorodása. Az a diák, aki alsó tagozaton csupa jó érdemjegyet vitt haza, megdöbben, amikor becsúszik egy-egy rosszabb osztályzat, márpedig ez még a legjobb tanulóval is előfordulhat. Ilyen esetekben egyes gyerekek a szülők reakciójától, rosszabb esetben a büntetéstől tartanak, mások saját maguk számára állítják olyan magasra a mércét, amelybe nem fér bele a négyesnél gyengébb érdemjegy. Fontos, hogy a szülők elvárásai szinkronban legyenek a gyermek valós képességeivel, és ne követeljenek meg tőle kitűnő bizonyítványt, ha annak elérése irreálisnak tűnik. Inkább értessék meg vele, hogy nem várnak el tőle többet, mint amire képes, és „nem dől össze a világ”, ha egyszer-egyszer becsúszik egy hármas osztályzat:„Ez most így sikerült, de a következő alkalommal majd kijavítod!”

Mi változik a gyerekekben?

Felső tagozaton nem csak a megváltozott iskolai körülményekkel kell megbirkózniuk a gyerekeknek, hanem szembesülniük kell azzal is, hogy ők maguk is megváltoznak. A kiskamaszkorral viharos időszak veszi kezdetét a családokban. A korábban szófogadó gyermek egyszer csak engedetlenné válik. Míg alsósként nemcsak a szüleinek, hanem a tanító nénikének is meg akart felelni, felsőben senki ne akarja megmondani neki, hogy mit csináljon. Jó érzés volt alsóban a tanító néni szárnyai alá bújni, felsőben viszont jobban esik a saját szárnyait bontogatni. Lazulnak a kötelékek, kevesebb a kontroll, és ez a helyzet kedvez annak, hogy a tinédzser egyre inkább a maga útját járja. Ebben az időszakban a korábban szorgalmas gyermeket többször kapják azon a szülők, hogy a tankönyv előtt ülve maga elé réved, vagy üres tekintettel bámulja a televíziót. Ez a fajta tunyaság nem feltétlenül elítélendő, sőt akár építő jellegű is lehet, hiszen a serdülő ilyenkor álmodozik, gondolkodik saját magáról. A hormonális változásokkal elindul az érdeklődés a másik nem iránt, iskolai szerelmek szövődnek, és új barátságok is kötődnek, átalakul a baráti társaság. Megváltozhat a gyermek osztályközösségben elfoglalt helye, új tanulók is érkezhetnek az osztályösszevonások vagy iskolaváltás miatt. Ennek az időszaknak az átvészeléséhez sok türelemre, empátiára és toleranciára van szükségük a szülőknek. Újra kell keretezniük a gyermek iránti elvárásokat és a családon belüli szabályokat. Mindezt úgy célszerű megtenni, hogy a gyermek kellő szabadságot kapjon, alkalma nyíljon a társasági élet megélésére, önálló szabadidős elfoglaltságokra, ugyanakkor meg tudjon felelni az iskola és saját maga elvárásainak is.

Forrás:

http://www.tanulasmodszertan.hu/blog/2007-04-12-miert-megy-nehezebben-a-felso-tagozat/

„Az alsó tagozatból felső tagozatba lépés nehézségei” (Tervezett pedagógiai kutatás. Készítette: Dombi Tibor, 2016)