Miért nem akar iskolába menni a gyermekünk?

Számos oka lehet, ha egy gyermek kerüli az iskolát, és mi, szülők mit nem adnánk, ha ilyenkor beleláthatnánk a csemeténk fejébe. Ehhez nyújt támpontot az alábbi írás, amelyben számba vesszük mindazokat az okokat, amelyek közrejátszhatnak a gyermekek iskolát elutasító magatartásának kialakulásában. Az iskolába járás elutasítása mögött a félelem az iskolától, a szeparációs szorongás, valamint viselkedési zavar részeként az ún. kalandos iskolakerülés is állhat. (Dr. Kamuti Katalin: Kimaradás az iskolából)

De nehéz az iskolatáska…

Alsó tagozaton tanító pedagógusok ritkábban találkoznak a klasszikus iskolakerülés – más néven lógás – jelenségével, mint a felső tagozaton illetve középiskolában oktató tanárok. A kisiskolások elsősorban testi tünetekre – hasfájásra, hányingerre, stb. – panaszkodva próbálják meg elérni a szüleiknél, hogy az iskolába menés helyett otthon maradhassanak. Az is előfordulhat, hogy az iskolától valamiért ódzkodó gyermek elmegy ugyan az iskolába, de a tanórák valamelyikén „lesz rosszul”, és küldi őt iskolaorvoshoz a pedagógus. Ha pedig rossz érdemjegyet kapnak, inkább a hazameneteltől, szüleik reakciójától tartanak, mint attól, hogy végigüljék az órákat. Ilyen esetekben érdemes utánajárni, hogy a kisiskolás valóban érett volt-e az iskolakezdésre, és azt is, hogy fennáll-e valamilyen részképesség-zavar (például diszlexia vagy diszgráfia), ami hátráltathatja őt a tanulásban. Ezeken a problémákon ugyanis túl lehet jutni korrepetálással, illetve a fennálló részképesség-zavar speciális fejlesztésével. Az iskolától való félelmet az említett tanulmányi kudarcokon túlmenően kiválthatják bizonyos traumák – például kortársak általi bántalmazás, negatív élmények, konfliktusok – is.

Okozhatják az iskolába járás elutasítását bizonyos szorongásos állapotok is. Ilyen az ún. szeparációs szorongás, amikor a gyermek azért tiltakozik az iskolába menetel ellen, mert nem akar elválni a szülőtől. A gyermekben ilyenkor túlzott aggodalom alakul ki amiatt, hogy amíg távol van a szülőtől, addig annak, vagy saját magának olyan baja lesz, ami nem teszi lehetővé, hogy újra találkozzanak (például baleset éri a szülőt vagy magát a gyermeket, elrabolják, stb.). Mindezzel kapcsolatban még testi tünetei (fejfájás, hasfájás) is jelentkezhetnek, amelyek miatt az iskolába járást is megtagadja. Ebben az esetben az iskola megtagadása olyan érzelmi zavarból fakad, amely szorongással, depresszív hangulattal társul. Fontos megjegyezni, hogy az iskolába járás szeparációs szorongás miatt történő elutasításáról a szülőknek mindig tudomásuk van. Reggelente a gyermek egyre nehezebben kel fel, és szánja rá magát az indulásra, vagy az ajtóból fordul vissza, és közli, hogy nem hajlandó iskolába menni. Érzelmi zaklatottsága csak az iskolai kötelezettség kapcsán merül fel, a megszokott otthoni környezetben nem tapasztalható.

Iskolakerülés serdülőkorban

A felső tagozatos és középiskolás tinédzserek esetében többnyire a kalandos iskolakerülés – lógás, csavargás – fordul elő. Erről a szülők mit sem tudnak, hiszen kamasz gyermekük reggelente a megszokott időpontban indul el otthonról, majd a tanítási idő végeztével ér haza. A lógó diák vagy szó szerint elkerüli az iskolát, vagy bemegy ugyan a tanintézménybe, de bizonyos órákról kimarad. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) világosan rendelkezik arról, hogy az iskola kötelessége értesíteni a szülőt, illetve a kollégiumot a tanköteles tanuló első alkalommal történő igazolatlan mulasztásakor, továbbá abban az esetben is, ha a nem tanköteles kiskorú tanuló igazolatlan mulasztása a tíz órát eléri. „Ha a tanuló ismételten igazolatlanul mulaszt, az iskola a gyermekjóléti szolgálat közreműködését igénybe véve megkeresi a tanuló szülőjét.” (20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 51. §) Mindazonáltal a gyakorlatban van rá példa, hogy a szülők csak a félévi illetve év végi bizonyítványából értesülnek a gyermekük igazolatlan óráiról. Természetesen a szülőknek nem csak azért fontos szorosan követni gyermekük iskolai előmenetelét, mert a köznevelési törvény (Nkt. 8. §) úgy rendelkezik, hogy ha a tanuló igazolatlan mulasztásainak száma meghalad egy bizonyos számot, és a teljesítménye a tanítási év végén nem minősíthető, akkor évfolyamot kell ismételnie, vagy félévkor osztályozóvizsgát kell tennie. Mindenképpen érdemes utánajárni, hogy mi állhat probléma hátterében, hiszen csak így tehetünk valamit azért, hogy a helyes útra tereljük a gyermeket.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a kamaszkorú gyermekek megpróbálják a saját útjukat járni, lázadoznak, ami a korábban elfogadott szabályok felrúgását, a határok feszegetését is jelentheti. Ellentétben az általános iskola alsó tagozatával, ahol a tanító néni védőszárnyai alatt, folyamatos kontroll alatt vannak az iskolások, a felső tagozaton lazul a kötelék, kevésbé szoros a felügyeletük. Hamar kialakulhatnak klikkesedések, kiközösítések, ami elég okot szolgáltathat a közösség perifériájára szorult kiskamasznak ahhoz, hogy meneküljön a számára kellemetlen környezetből. Felső tagozatban megnövekednek a követelmények, a tanárok kevésbé elnézőek, és esetleg több rossz érdemjegy is becsúszik, a tinédzser pedig kudarcként élheti meg a gyengébb tanulmányi teljesítményt. Komoly problémát jelenthet, ha védtelennek érzi magát az iskolában például az osztálytársak erőszakos viselkedése, az őt érő testi vagy lelki bántalmazás miatt. Ha megfélemlítik, akkor nem fog beszámolni a szüleinek a negatív élményekről, és a tanárainak sem, mert akkor a társai árulónak fogják őt beállítani. Ezért kézenfekvő megoldásnak tűnhet számára, ha kivonja magát az őt bántalmazó közösségből, ezért kerüli az iskolát. Az ilyen konfliktushelyzetek feltárása nagy odafigyelést, és lehetőség szerint a gyermek osztályfőnökével való szoros kapcsolattartást igényel a szülőktől. Érdemes utánajárni annak is, hogy a gyermek kikkel tölti a szabadidejét, mert előfordulhat, hogy rossz társaságba kerül, olyan perifériára szorult fiatalokkal csavarog, akiknek az erkölcsi normáiba bőven belefér az iskolakerülés. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lennének fontosak a barátok, és nem szabad abba a hibába sem esni, hogy nem engedjük kamasz gyermekünket másokkal barátkozni. Hiszen ebben az esetben éppen a szülői tiltás miatt fog a gyermek titokban találkozni a barátaival, esetleg éppen a tanítási idő alatt, vagy a délutáni különórák (sport, zeneiskola, stb.) helyett.

Végezetül egy utolsó gondolat: a gyermek számára elsősorban a szülők viselkedése jelenti a mintát. Ha a szülők átérzik a tudatos mintaadás felelősségét, és nem csak szavaikkal, hanem tetteikkel is megfelelő értékrendet közvetítenek, akkor gyermekük személyiségfejlődése során olyan belső rend fog kialakulni, amely segíteni fogja őt az életkorának megfelelő szociális normák és szabályok betartásában.

Forrás:

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200020.emm (20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 51. §)

https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/iskolakerulok

https://m.koloknet.hu/csalad/eletszakaszok/kisiskolas/okok-a-logas-hattereben/

http://gyip.szote.u-szeged.hu/hefop/orvostanh_kep/19_1.pdf (Dr. Kamuti Katalin: Kimaradás az iskolából)