Óvodából iskolába: beilleszkedési nehézségek
Minden gyermek életében mérföldkő, amikor óvodásból iskolás lesz. Ranschburg Jenő pszichológus így fogalmazta meg ezt egy interjúban: „A gyermek számára óriási változás az iskolakezdés. (…) Nem a szülőtől való elszakadás a döntő tényező, hanem az, hogy életükben először kerülnek egy olyan intézménybe, ahol a teljesítményük alapján ítélik meg őket.” (https://eletszepitok.hu/az-iskolakezdes-ranschburg-jeno-interju/) A szülők pedig minden tőlük telhetőt megtesznek a jó start érdekében, hiszen tudják, hogy az iskolakezdés élménye nagyban meghatározza a tanulás eredményességét a későbbi években is. De kinek a feladata a gyermek felkészítése az iskolára? Milyen buktatók, nehézségek adódhatnak ebben az életperiódusban? Mit tegyen, és mit ne tegyen a szülő a sikeres iskolakezdés érdekében? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat alábbi cikkünkben.
Iskolaérettség
A köznevelési törvény (Nkt.) 45. § (2) bekezdése szerint a gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelynek augusztus 31. napjáig betölti a hatodik életévét. Sok szülőben merül fel ilyenkor a kérdés, hogy valóban iskolaérett-e a hatéves gyermeke. A kételkedés jogos, hiszen ebben az életkorban komoly eltérések lehetnek a gyerekek között az érettségüket illetően. Egyes szülők inkább siettetnék a gyerkőc iskolakezdését, mások szívesen tartanák még egy évig az óvodában gyereküket. Az Nkt. idevonatkozó rendelkezése szerint: „A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évében január 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség.” Vagyis indokolt esetben, a törvényes képviselő – a szülő vagy gyám – kérelmére, az Oktatási Hivatal döntése alapján a gyermek további egy évig óvodai nevelésben vehet részt. A törvényes képviselő által benyújtott kérelemben a gyermek és az óvoda adatain túl fel kell tüntetni, hogy a gyermeknek milyen egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és fejlődése, iskolai életre felkészülése szempontjából miért lenne előnyös további egy évig az óvodai nevelésben maradása.
(https://www.oktatas.hu/kozneveles/tankotelezettseg/tankotelezettseg_halasztasa)
Ugyanakkor mit mond az iskolaérettségről a gyermekpszichológus Vekerdy Tamás? „Van az iskolába lépésnek egy ideális időpontja, amikor a gyerekben valódi kíváncsiság ébred újra a világ és az ember dolgai iránt, lehiggad és készen áll arra, hogy rajongásával egy családon kívüli felnőtt – őt rendszeresen tanító, orientáló felnőtt – felé forduljon. Jó volna eltalálni ezt az időpontot, és jó volna megtalálni azt a tanító nénit vagy tanító bácsit, aki méltó e rajongás elfogadására.” (Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák iskolák. Saxum Bt., 2001)
Felkészítés az iskolára
A gyerekek iskolai életre való felkészítése elsősorban az óvodában történik, ahogy arról a módosított Nkt. 8. § (1) bekezdése is rendelkezik: „az óvoda a gyermeket fokozatosan, de különösen az utolsó évében az iskolai nevelés-oktatásra készíti fel.” Az óvodai nevelés utolsó szakaszában a pedagógusok felkészítik a nagycsoportosokat arra, hogy helyt tudjanak állni az iskolában. Olyan képességek erősítésére terjed ki a fejlesztés, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kisiskolások figyelemmel tudják kísérni a tanórákat, be tudják fogadni az új ismereteket, megértsék a számukra kitűzött feladatokat, valamint együtt tudjanak működni tanárukkal és az osztályközösséggel. Fontos hangsúlyozni, hogy az óvodai felkészítés nem egyenlő az írás, olvasás, számolás előre megtanításával. Ezt érdemes azoknak a szülőknek is észben tartani, akik legszívesebben már mindezzel a tudással felvértezve küldenék első osztályba a csemetéjüket. Nem ettől válik ugyanis jó tanulóvá a gyermek, hanem azoktól az imént felsorolt képességektől, amelyek fejlesztésére különösen nagy gondot fordítanak az óvodapedagógusok. A felkészítés másik, kevésbé elterjedt formáját képezik az iskolai előkészítő foglalkozások. Ezek célja kevésbé a képességfejlesztés, mint inkább az, hogy a tanintézmények pedagógusai közelebbről megismerjék leendő tanítványaikat. A harmadik színtér maga a család, amelynek éppúgy alkalmazkodnia kell az iskolai élet elvárásaihoz, mint a kisdiáknak. (https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/jovo-eloszobaja/felkeszules-iskolaba)
Milyen nehézségek merülhetnek fel az átállás idején?
Minden gyermek izgatottan várja az iskolakezdést. Egy számukra új világ várja őket, ami kíváncsisággal tölti el őket. Egyes gyerekek alig várják, hogy beléphessenek az iskola kapuján, mások szívesebben maradnának az óvó nénijük védő „szárnyai” biztonságában. Ebben a bizonytalan helyzetben előfordulhat, hogy a gyermek labilissá válik, átmenetileg lelki egyensúlyzavar alakul ki benne, ami megnehezítheti a beilleszkedését. Nem csak a hétköznapok színtere változik meg számára, hanem a tanító néni személyében egy eddig ismeretlen felnőtt lép be az életébe, és egy teljesen új közösségbe csöppen bele. Az óvodában megszokott napi ritmust felváltják a 45 perces, kötött tanórák és újfajta magatartási szabályok. Egy mozgékonyabb gyermek számára nem könnyű végigülni az órákat és elfogadni az új rendet. Elkalandozhat a figyelme, lankadhat az érdeklődése, hiszen szívesebben rohangálna, fogócskázna kint az udvaron. Vekerdy Tamás pszichológus szerint: „Az iskolába lépő kisgyerek figyelmének terjedelme 6-8-12 perc között ingadozik, lassan nő 15-17 percig, és ehhez képest neki 45 perces órákat kellene kibírnia, „jó magaviselettel”, figyelmét koncentrálva.” (Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák iskolák. Saxum Bt., 2001) Természetesen sok múlik azon, hogy a tanító néni vagy bácsi képes-e szerethetővé tenni a gyerekek számára az iskolát, lekötni a figyelmüket és felkelteni az érdeklődésüket.
Nehézséget jelenthet az iskola teljesítmény-orientáltsága is, amivel a szülők is hajlamosak azonosulni. Holott Ranschburg Jenő a következőképpen fogalmazott erről: „Ha nem a teljesítménymotivált tanulásból indulunk ki, hanem a gyermek belső érdeklődéséből – megkockáztatva, hogy ezáltal bizonyos tantárgyakban nem jeleskedik -, amit megtanul, az évtizedeken át az övé marad.” (https://eletszepitok.hu/az-iskolakezdes-ranschburg-jeno-interju/) Problémát jelenthet, ha a gyermek még nem iskolaérett, amikor az iskolába kerül. A kialakulatlan készségek hiánya miatt a gyermek nem tud maradéktalanul megfelelni a követelményeknek, lemarad a tananyagban, és mindez egyre inkább kedvét szegi. Különböző jelek utalhatnak a beilleszkedési nehézségre: „túlmozgékonyság, koncentrálási nehézségek, túlérzékenység, szorongás, az átlagosnál lassabb munkatempó, agresszív viselkedés, óra alatti beszélgetés, közömbösség. A testi tünetek közül kiemelendő a fejfájás, a hasfájás, a hányinger, az étkezési zavarok, az iskolába menéstől való félelem.” (https://www.egeszsegtukor.hu/gyerektukor/ovodabol-iskolaba.html)
Mit tehetünk mi, szülők?
Érdemes Vekerdy Tamásra hallgatnunk, aki szerint mi, szülők nem vagyunk házitanítók. Nem az a dolgunk, hogy addig gyakoroltassuk a gyerekkel a szépírást, amíg kifogástalan betűt nem képes a papírra vetni. Ha úgy látjuk, hogy kimerült a gyermekünk, engedjük őt otthon pihenni két-három napig. Ne féljünk attól, hogy lemarad a tanulásban, hiszen első-második osztályban néhány napnyi tananyag könnyen bepótolható. Ne gyötörjük órákig a házi feladattal, hiszen: „Egy kis elsősnek semmiképpen nem volna szabad húsz percnél többet tanulnia, illetve házi feladataival foglalkoznia otthon.” Hogyan segíthetjük a leghatékonyabban gyermekünket abban, hogy jól érezze magát az iskolában, szeresse az iskolát? Vekerdy Tamás szerint: „Biztos érzelmi hátteret kell számára teremtenünk! Tudnia kell: mi a külvilággal szemben mindig megvédjük őt, akkor is, ha esetleg magunk is elítéljük, amit tett, de ezt majd másként érzékeltetjük vele. A külvilággal szemben – és itt az iskola is külvilág – mi a szövetségesei vagyunk.” (Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák iskolák. Saxum Bt., 2001)
Forrás:
Köznevelési törvény (Nkt.) 45. § (2) bekezdés
https://eletszepitok.hu/az-iskolakezdes-ranschburg-jeno-interju/
Vekerdy Tamás: Gyerekek, iskolák, óvodák. Saxum Bt., 2001
https://nlc.hu/csalad/20180903/iskolakezdes-tanacsok-vekerdy-tamas-ranschburg-jeno-iskola-stressz-szorongas-gyerek-pszichologus/
https://www.egeszsegtukor.hu/gyerektukor/ovodabol-iskolaba.html