Falásrohamok – Evéssel vigasztalja magát kamasz gyermekem
Ha kamaszkorba lép a gyermek, nincsenek könnyű helyzetben a szülők, ha szeretnék jól megítélni azt, hogy csupán a megnövekedett étvágy vagy valami más miatt eszik többet a gyermekük a megszokottnál. A falásrohamok, a kényszeres evés azonban elég feltűnő és kellően figyelmeztető jelenség lehet ahhoz, hogy nem elegendő magyarázat az életkori változás, mert más, főként lelki ok is állhat a háttérében.
A kamaszokat baráti kapcsolataik felbomlása, iskolai sikertelenségük, kortársaik csúfolódása. családi konfliktusok, a szülők válása és számos egyéb ok miatt érheti olyan lelki trauma, amelyből vigasztalásként az evésbe menekülnek. Akkor minősülhet falásrohamnak az evés, amikor hatalmas mennyiséget fogyaszt a serdülő egy-egy étkezéskor, s ez hetente két-három alkalommal fordul elő, és legalább fél évig tart.
A falásroham teljes mértékben különbözik a bulimiától, az utóbbi betegségben szenvedők ugyanis hánytatják magukat, hashajtást alkalmaznak, hogy megőrizzék testsúlyukat, míg a kényszeres evők ezzel nem foglalkoznak, s így jellemzően túlsúlyosak is. Az időnkénti megjelenő remek étvággyal nem szabad összekeverni, hiszen ez jellemzőnk lehet: a fogunkra való ételt fogyasztva nem tartunk kellő mértéket. A visszatérő falásrohamok ugyanis közel sem ennyire általánosan jellemzőek az emberre, hátterükben lelki problémák állnak, így súlyosabb állapotra utalnak – a kamaszok esetében is.
Dr. Lukács Liza evési zavarokra szakosodott pszichológus szerint „az elhízást – egészen a közelmúltig – a szakma kizárólag belgyógyászati problémaként kezelte. Vagyis, ha egy túlsúlyos bekerült az egészségügybe, akkor ott nagyon keveset, vagy semmit nem foglalkoztak azzal, hogy milyen pszichés okai lehetnek az elhízásának. A túlevéses zavar vagy falászavar néven leírt állapot hátterében múltbéli vagy jelenlegi pszichés okok állnak. Ezek a pszichés okok zavart evési viselkedéshez vezetnek. Például stressz, konfliktus hatására az érintett rövid idő alatt többet eszik, mint a normál adag, ezzel ’vigasztalja’, nyugtatja meg magát. Így válik az evés biológiai szükségletből stresszoldóvá. Ez a fajta megküzdési stratégia általában a gyerekkorra vezethető vissza”. (1)
A pszichológus szerint az esetek hátterében elég jól leírható az a tipikus gyerekkori családmodell, amiben nevelkedett a páciens. „A leggyakoribbnak azt mondanám, hogy hiányoznak a világos határok. Az ajtó nemcsak szimbolikusan jó példa, hanem a valóságban is megfigyelhető, hogy az evészavaros kamasz jelenlegi, vagy a felnőtt páciens múltbeli családjában vagy nem voltak ajtók, vagy nem lehetett bezárni azokat. Képletesen a határok hiányoznak. A lehetősége sincs meg a serdülőnek, hogy elvonulhasson, békén hagyják, meghúzhassa a határokat. Az evés területén hasonló a helyzet: a szülő akarja megmondani, miből, mennyit kellene ennie a kamasznak, és mit vagy hogyan egyen. ’Miért nem eszel ebből, pedig olyan finom?’ kérdezi. Hadd döntse már ő el, hogy mi a finom neki, és abból mennyit akar enni” (2) – ajánlja a pszichológus. Óvja a szülőket attól, hogy az evés, a testsúly központi témává váljon a családban, hogy állandóan azt figyeljék, rendesen evett-e a gyerek, egészségesen étkezett-e. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a szülők nehézségekre számíthatnak, hiszen a kamaszok könnyen lázadoznak, nem szeretik, ha megmondják nekik, mit tegyenek, beleszólnak az dolgaikba.
Miből veheti észre a szülő, hogy kamasz gyermeke túlevési zavarral küzd? Néhány eligazító jellemzőt sorolunk fel: „gyakran eszik jóval többet a normálisnál; általában képtelen visszatartani magát; sokkal gyorsabban eszik a szokásosnál; addig eszik, míg teljesen tele nem lesz; akkor is sokat eszik, ha nem éhes; egyedül étkezik, mert szégyelli az elfogyasztott mennyiséget; a falásroham után undorodik, depressziós lesz, és bűntudata van; ingadozik a testsúlya; alacsony fokú az önbecsülése”. (3)
Különböző súlyossági foka lehet attól függően, hogy milyen gyakoriak a falási epizódok.
„Enyhe: A falásrohamok hetente átlagosan 1-3 alkalommal jelentkeznek.
Mérsékelten súlyos: A falásrohamok hetente átlagosan 4-7 alkalommal jelentkeznek.
Súlyos: A falásrohamok hetente átlagosan 8-13 alkalommal jelentkeznek.
Extrém: A falásrohamok hetente 14 vagy több alkalommal jelentkeznek.” (4)
Ha a szülők észlelik a tüneteket gyermekükön, akkor minél előbb keressenek fel szakembert, akár úgy, hogy először a gyermekük háziorvosához fordulnak. Ha túlsúlyos a gyermekük, semmiképpen ne kezdjék el maguk diétáztatni a gyermeküket.
Ahogy a többi étkezési zavart, úgy a falászavart is leginkább pszichoterápiás módszerekkel gyógyítják, súlyos esetben akár kórházi kezeléssel. Ha enyhébb fokú a kényszeres evés, és még kevés a testi tünet, akkor elegendő lehet a járóbetegként történő ellátás – mindezekre ingyen jogosult a kamasz, amennyiben rendelkezik TAJ-kártyával.
A falásroham zavart többek között az egészséges étkezési szokások kialakításával lehet megelőzni, ami jelentősen függ a szülőktől, mint ahogy az is, hogy a gyermekeiket aktívabb életmódra vegyék rá, hiszen a mozgás jó hatással van a lelki egészségre, az általános közérzetre is.
Források:
Felhasznált irodalom:
Ludányi Balázs és Szabó Pál: Evészavarok és az iskola: kockázati tényező vagy a megelőzés terepe?
Puskás Pálma: Az evészavar a fiúkat is érinti! Jelek, amikre figyeljen!