Rosszkedvű, vagy depressziós a gyerekem?
Kamaszkorú gyermekeknél gyakran fordul elő, hogy rosszkedvűek, ingerlékenyek, unottak, mintha semmi nem érdekelné őket. Nehéz megállapítani, hogy tinédzserkori hangulatingadozásról, vagy depresszióról van szó. Tudjuk, hogy a tizenévesek testében végbemenő hormonális változások komolyan befolyásolják a viselkedésüket. Gyakran bizonytalanok, ingerlékenyek, agresszívek, rosszkedvűek, könnyen sírva fakadnak. Fontos tudni, hogy ez a fajta hangulatingadozás, gyakori rosszkedv normális jelenség, ha rövid ideig tart. A rosszkedv eltarthat akár több napig is, de utána a gyermek élete visszatér a normális kerékvágásba. Ugyanúgy végzi a napi tevékenységét, találkozik a barátaival, képes ismét nevetni. A rosszkedv nem változtatja meg alapvetően a kamasz viselkedését, természetét.
Ezzel szemben a depresszióból eredő rosszkedv nem múlik, heteken, hónapokon át fennáll. Rendkívül mély szomorúsággal, reményvesztettséggel jár, és jelentős mértékben megváltoztatja a gyermek viselkedését. Ha depressziós egy kamasz, állandóan szomorú, életunt, kilátástalannak látja az életét. Bezárkózik a szobájába, bármiféle tevékenység komoly erőfeszítésébe kerül. Már nem érdeklik azok a tevékenységek, amelyekért korábban lelkesedett, nem keresi a barátai társaságát, kevésbé törődik a megjelenésével. Fáradékony, ingerlékeny, nehezen koncentrál, romlanak az érdemjegyei, alvászavarai vannak, gyakran panaszkodik gyomor- vagy fejfájásra. Az is előfordulhat, hogy öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják. A depressziós kamasz általában alulbecsüli magát, úgy gondolja, hogy ő semmit nem ér, csúnya, értéktelen, unalmas, őt senki sem szereti.
Depresszió és mánia
A hangulatzavarok két csoportba sorolhatóak, attól függően, hogy a hangulat eltolódása negatív, vagy pozitív irányban történik.
A hangulat negatív irányú eltolódását depressziónak nevezzük. A depresszió tünetei a szomorú hangulat, az ingerlékenység, valamint az érdeklődés csökkenése olyan dolgok iránt, amik korábban fontosak voltak. Gyermeke kedvetlenné, veszekedőssé válhat, abbahagyja korábbi kedvenc tevékenységeit vagy mellőzi a barátait. Ezek mellé több más probléma is társulhat, így alvászavar (túl kevés vagy túl sok alvás), étvágyzavar (fogyás vagy hízás is előfordulhat), meglassultság vagy nyugtalanság, koncentrációs problémák, fáradtság, döntésképtelenség, aggodalmaskodás, szorongás, bűntudat olyan dolgok miatt, melyekről nem tehet. Előfordulhatnak halállal kapcsolatos gondolatok, kisebb gyermekeknél a játék vagy a rajz témájában, nagyobbaknál a gondolatok vagy cselekedetek szintjén. Depresszió során ezek a gondolatok akár öngyilkossági kísérletet is okozhatnak, ezért az ilyen jelzéseket nagyon komolyan kell venni. Minél hamarabb szakemberhez kell fordulni, aki felméri a gyermek/serdülő pszichés problémáját, erősségeit és gyengeségeit és megfelelő terápiát javasol. A depresszió a serdülők 4-6 százalékát érinti, ami azt jelenti, hogy minden huszadik fiatal szenved tőle. Gyermekkorban a betegség ritkábban fordul elő.
A hangulat pozitív irányú eltolódása a mánia vagy a hipománia. Gyermeke úgy érezheti, különleges képességei vannak, bármit meg tud tenni, szebb, okosabb, ügyesebb, mint a többiek. Az is lehetséges, hogy veszekedős, vitatkozós lesz. Nagyon beszédessé válik, gondolatok cikáznak a fejében, nagyon nyitott lesz, idegenekkel is könnyedén barátkozik. Keveset alszik, de nem érzi magát fáradtnak. Veszélyes dolgokat művel vagy elosztogatja a dolgait, sokat telefonál. A viselkedése egyértelmű változást mutat a korábbihoz képest, de erre nincs belátással. A mánia és hipománia jóval ritkább a depressziónál, serdülőkorban gyakorisága mindössze 0,6 százalék, gyermekkorban még ritkábban fordul elő.
A hangulatzavarok hátterében egyrészt genetikai tényezők, másrészt testi betegségek, gyógyszerek és káros anyagok, pszichés stressz állhatnak. Bizonyos életesemények (például egy szeretett személy elvesztése, vagy a fizikai, illetve szóbeli bántalmazás) szintén depresszióhoz vezethetnek. Az öröklődés a rokonok közti magasabb előfordulási arányban mutatkozik meg.
Mit tehet a szülő?
Amennyiben gyermeke viselkedése megváltozik, iskolai teljesítménye romlik, barátait, hobbijait elhanyagolja, gondoljon a hangulatzavar lehetőségére. Beszélgessen gyermekével arról, hogyan sikerülnek a dolgai, milyen érzései, problémái vannak. Vigye el a háziorvoshoz, gyermekpszichiáterhez vagy pszichológushoz.
Egyszerű kivizsgálás után – ami beszélgetést jelent a gyermek tüneteiről, viselkedéséről, alkalmazkodásáról –, amennyiben a betegség igazolódik, pszichoterápiás és/vagy gyógyszeres kezelési lehetőségek vannak. A pszichoterápia általában 10-15 alkalommal történő beszélgetést jelent kétszemélyes helyzetben vagy kortárscsoportban szakemberrel.
A mánia kezelésében a gyógyszeres terápia az elsődleges, ezt egészíti ki a pszichoterápia. Kövesse a kezelőorvossal megbeszélt utasításokat, ezzel tud segíteni gyermekének. Támogassa gyermekét, hogy a terápiát végig tudja csinálni, mert a kezelés abbahagyása a betegség kiújulásához vezethet. A tünetek csökkenéséhez néhány hét folyamatos terápia szükséges, ezért az első hetekben még lehet, hogy nem észlel változást gyermeke viselkedésében. A kezelést fél-egy évig szükséges folytatni, egyes esetekben ennél tovább. A terápia kiválasztása közös megegyezéssel történik úgy, hogy az Ön és gyermeke számára elfogadható legyen.
Sok esetben a hangulatzavar nem kerül felismerésre és a gyermekek hónapokig, akár évekig is szenvedhetnek tőle anélkül, hogy tudnák, pontosan mi történik velük. Kezeletlenül az Ön gyermeke veszélybe kerülhet, mert a betegség következtében megváltozhat a gondolkodása önmagával és külvilággal kapcsolatban. Ezt a problémát komolyan kell venni, ezért vigye el gyermekét vizsgálatra, amilyen gyorsan csak tudja.
Forrás:
Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Egészségügyi Szakmai Kollégium: Egészségügyi szakmai irányelv – A Gyermekkori Hangulatzavarok Diagnosztikájának és Ellátásáról szóló szakmai irányelv